2012.12.10. 23:41          

A szövetség vezetői nevelés helyett fellebbeznek...

Szakmai eszmecserébe bonyolódtam egy korábbi, sokszoros válogatott kézilabdázónővel. A témát természetesen elsősorban a vasárnap esti, Európa-bajnoki történések jelentették. A sok, érdekes momentum sorából is kiemelkedik Tomori Zsuzsanna végleges kiállítása, amit - nehéz lenne tagadni - maga a játékos harcolt ki magának.

     De vajon megtehette-e ezt Tomori, illetve ha már megtette, jár-e ezért neki valamiféle elmarasztalás? No, itt kezdődött csak élesre fordulni a helyzet. Beszélgetőpartnerem ugyanis minden felvetésre szerényen, de határozottan ellenkező álláspontra helyezkedett. Amikor pedig azt találtam mondani, hogy az edző (bocsánat, szövetségi kapitány!), Karl-Erik Böhn akkor lenne a szememben óriássá, ha azt merné mondani Tomorinak, hogy amiért ezt a csapattal megtetted, egy meccsre nem játszatlak.

    Ettől a kijelentéstől kezdve azután rohamosan romlott a megítélésem és teljes értetlenségre, s egyben elutasításra is talált a felvetésem. Partneremmel szemben most is állítom, hogy ez ugyan egy nagyon kockázatos dolog lett volna a szakvezető részéről, viszont a csapategységet nagyban erősítette volna. Az eset kapcsán minden más játékos egészen biztosan sokkal komolyabban venné attól a perctől kezdve a csapat valódi érdekét. Azt tudni illik, hogy a játékos bármely csapatsportban maximálisan köteles (lenne) társai - s végső soron a csapat - érdekét mindenek elé helyezni.

     Márpedig ha ez így van, akkor még véletlenül sem fordulhatna elő az, ami megtörtént: Tomori önfejűségével ugyanis nem csak önmagát, hanem valamennyi társát is hátrányos helyzetbe hozta, hiszen az utolsó húsz percben - amikor társnői minden elismerést megérdemlő módon küzdöttek és két perccel a vége előtt még tudták tartani a döntetlent! - ő nem lehetett a pályán, s nem segíthette a csapat törekvéseit vitán felüli adottságaival.

     Tomori Zsuzsanna nem először, s nem is másodszor ragadtatja el magát. Így tett például a közelmúltban a Kismartoni úton is, ahol a Ferencváros - Győr meccsen mutogatott félreérthetetlenül a győri drukkereknek. Az, hogy Elek Gábor edző átmenetileg lecsitította, legfeljebb tűzoltásnak nevezhető, tartós megoldásnak viszont semmi esetre sem. Ha Tomori egyéni sportágat űzne - például sportlövő lenne - ott a saját szakállára elküldhetné bárhová a bírót, vagy a szövetségi vezetőket, mert egy esetleges eltiltás csak az ő esélyeit csökkentené. Aki viszont csapatsportban érdekelt, annak egészen más - sokszoros! - a felelőssége...

     Ismeretes, hogy a magyar sport örökös eredménykényszer alatt működik. Bizonyára tudja ezt Böhn úr is, s ennek megfelelően ilyen gondolat sem merült volna fel benne, mint amire fentebb utalást tettem. Ha ugyanez például Norvégiában történik, sokszorosan többet tennék rá, hogy ott a szövetségi kapitány maga tiltaná el a renitens játékosát.

     Az élet néha különösen érdekes dolgokat produkál. Amire még gondolni sem mert volna Böhn úr, vagy a magyar szövetség vezetői, azt - legalábbis első fokon - megtette az Európai Kézilabda Szövetség. Az EHF illetékes bizottsága ugyanis egy mérkőzéstől eltiltotta Tomorit, ami ellen az MKSZ vezérkara „természetesen” fellebbezett. (Ha már játékosát képtelen megnevelni...)

     Mi lesz a végső döntés? Erre most nem fogadnék nagy összeggel. Ha mégis véleményt kellene mondanom. hát azt valószínűsíteném, hogy érvényben hagyják Tomori kényszerpihenőjét. Ha így lesz, emelt fordulatszámmal drukkolok majd, hogy a csapat egyik legjobbja nélkül is győzni tudjon a románok ellen. Ami a montenegróiak ellen látottak ismeretében egyáltalán nem elképzelhetetlen bravúr lehet.