2012.11.23. 11:42          

Csapat nélkül, képzetlen edzővel aligha menne a dolog

Vannak szituációk, amikor egyszerűen nem szabad azonnal reagálni. Amikor el kell egy kicsit gondolkodni a látottakon-hallottakon, s csak azután véleményt formálni. Erre az alábbi esetre is érvényes az, amit annak idején édesapám igyekezett belém sulykolni: ne szólj azonnal, számolj tízig oda és vissza. Ha még mindig úgy gondolod, akkor mondjad csak el, amit szeretnél.

     Nos, ez alkalommal sokszor tíz is belefért az elmélkedés idejébe, de végül csak oda jutottam, ezt a témát én bizony csak egyféleképpen tudom levezetni. Olvassuk csak előbb a tegnap délután kiadott szövetségi közleményt: „A Magyar Kajak-Kenu Szövetség sajnálja, hogy Kozák Danuta nem tudott megállapodni azzal az egyesülettel, amelynek színeiben kétszeres olimpiai aranyérmes lett, de bízik abban, hogy megfelelő szakmai irányítással a bajnoknő képes lesz folytatni azt a sikerszériát, amit a Domino-Honvéd versenyzőjeként évekkel ezelőtt megkezdett.”

     Hát már ez sem egészen „szuper”, hiszen a Magyar Kajak Kenu Szövetségben azért szép számmal vannak szakemberek - és itt nem csak a szakmai igazgatóra, a szövetségi kapitányra, a főtitkárra gondolok! -, akiknek minimum el kellene határolódniuk Kozák szakmailag elfogadhatatlan döntésétől. Mi szerint a kétszeres olimpiai bajnok kajakos, Kozák Danuta többet akar a vőlegényével lenni és az ő irányításával akarja folytatni a pályafutását.

     Erre azután még alaposan rátett az általam egyébként messze a jobb sportági elnökök között számon tartott dr. Baráth Etele, aki a közlemény alá a következő elnöki véleményt csatoltatta: „Kozák Danuta egy nemzeti intézmény, aki nemcsak a kajak-kenu sportág legfényesebb csillaga, hanem a londoni olimpia óta az ország legsikeresebb sportolója is, ezért a szövetség részéről maximálisan tiszteletben tartjuk döntését. Tegnap beszéltem vele telefonon és elmondtam neki, hogy bármilyen döntést hoz, mi minden szervezési és erkölcsi támogatást meg fogunk neki adni ahhoz, hogy a pályafutását minél jobb körülmények között folytathassa. Ha szükséges, segítünk neki olyan szakosztályt találni, ahol hasonlóan magas szintű szakmai munka zajlik, mint az eddigi klubjánál.

     Hát bizony ez csak olaj a tűzre. Az elnök ugyanis ezzel az ígérethalmazzal többek között azt is erősíti, hogy Kozák nem egyszerűen jól döntött, hanem mintha kényszerpályára került volna. Mint akinek nem volt más választása és „szegénykémet” azért kell maximálisan támogatni a majdani új munkahelye megtalálásában. Ezzel a „mindent meg fogunk neki adni” passzussal óhatatlanul az is nagyon valószínűsíthető, hogy a Honvédban koránt sem volt minden optimális...

     Arról pedig végképp nem esik egyetlen szó sem, hogy mi az Elnök Úrnak a véleménye a váltás valójában egyetlen okáról? Arról, hogy a vőlegény szakmailag képzetlen valaki, s hogy egy ilyen szintre felfutott világklasszis formában tartása, illetve az egyes versenyekre történő formájának a „kihegyezése” valójában milyen összetett és mennyire hosszú távú valami. És ami egyáltalán nem utolsó szempont: hol lesz még egy olyan klub, ahol olyan riválisok préselik majd ki a maximumot Kozák Danutából, mint a Honvédban, ahol Kovács Katalin, Szabó Gabriella és Csipes Tamara voltak az edzőpartnerei?

     Hogy ezek az ugyancsak kézenfekvő ellenérvek miért nem jutottak eszébe dr. Baráth Etele úrnak? Hát ez nem csak a nap, de talán még a hónap kérdése is lehetne?