2013.02.16. 17:48          

A klubhűség példaképe kitartott a Ganz-Mávag mellett

Ha valaki elmegy, az mindig szomorúságot okoz. Ha pedig olyasvalaki hagy itt bennünket, akit nagyon sokan ismertek, elfogadtak és szerettek is - akkor még nagyobb hiányérzet támad a szívekben-lelkekben.

     Az életének 83. évében február 13-án elhunyt Zsíros Tibor ilyen ember volt. Játékosként, edzőként, szakvezetőként egyaránt pozitív volt a mérlege. A kőbányai Szent László Gimnáziumban kezdett kosarazni, s bár rövid időt eltöltött a BKV Előre SC-ben is játékosként, igazi hazája a Ganz-Mávag együttese volt. „Zsizsi bácsi” azon kevesek egyike volt, akinél szóba sem került, hogy elfogadja az akkoriban csaknem parancsnak szóló meghívást a Budapesti Honvéd elit csapatába.

Ő végig kitartott a Ganz-Mávagban, majd ott folytatta edzőként. Ha valakinek ma klubhűségről kell beszélni, ő biztosan eszébe jut bárkinek. Ő az akkoriban is fehér hollónak számító, ritka kivételek egyike volt.

    Természetesen a csúcsot nála is a Budapesten, 1955-ben kiharcolt Európa-bajnoki cím jelentette, annak ellenére is, hogy már két évvel korábban Eb-ezüst kiharcolásában is része volt. Edzőként, szövetségi kapitányként, utolsó éveiben pedig a mérkőzések ellenőreként állt kapcsolatban a gyakorlati játékkal. S hogy maradjon utána valami komoly szellemi termék is, három könyvet is írt. Legutóbb éppen az utolsó könyv szakmai bemutatóján, Székesfehérváron lett rosszul, s nem is vehette kezébe a Gyímesi Jánossal közösen írt „Az első 100 évünk” címmel napvilágot látott, hatalmas erők mozgósítását igénylő, történelmi témájú könyvét.

     Búcsúzni sokféleképpen lehet. Ez alkalommal például az adta a külön apropót, hogy Fekete Géza szobrászművész barátom közlésre átadta „Kosarasok” című munkáját, amellyel immár a művésszel együtt e sorok írója is emlékeztet a magyar kosárlabdázás kivételesen eredményes és rendkívül közvetlen személyiségére.