2013.01.16. 00:35          

Talán Szerbia lenne a legjobb ellenfél a nyolcaddöntőben?

A Spanyolországban zajló férfi kézilabda világbajnokság keddi játéknapján került sorra az első, igazán komoly ütközet, amelyben a horvátok voltak a mieink ellenfelei. Ez volt az a hatvan perc, amitől előzetesen sem lett volna szabad sokat várnunk, és amelyen ez a valószínűség be is bizonyosodott. A horvát válogatott ugyanis kétséget kizáróan jobb erőkből álló, jobb csapat, mint a mienk. Jómagam azon sem csodálkoznék, ha akár a Vb-döntőig is elmenetelnének!

     Mégis, miben voltak jobbak déli-délnyugati szomszédaink? Ha röviden akarok válaszolni, akkor mindössze ennyit kell leszögezni: a kapusteljesítményt leszámítva mindenben. Viszont bármilyen csodásan is véd - immár ismételten! - a szegedi Mikler Roland, ha előtte nem megfelelő hatásfokkal söpröget a védelem, akkor onnan kezdve nincs miről beszélni. Márpedig a védelem teljesítményét nehéz egyértelműen dicsérni, a mutatott lelkesedést és az akaratot ennek ellenére is egyértelműen pozitívumként kell kiemelni.

     Amiben a legjobbak voltak a horvátok, az a gyors indítás, a lerohanások. Cupic volt a vezér, de a többiek is villámgyorsan indultak, s bizony a mieink többször is lemaradtak.

Lövőerőben is fölénk nőttek, két okból is. Egyrészt általában legerősebb góllövőinket - Nagy Lászlót és Császár Gábort - négy, illetve három gólon tudták tartani. A többiektől pedig végképp nem kívánhattuk, hogy ők lőjenek öt-hat gólokat. Ugyanis minimum ilyen eredményes lövészekre lett volna szükség a sikeres szerepléshez.

    Nem vagyok kontroll nélküli Mocsai imádó, de most maradéktalanul egyet kell értenem a kapitánnyal, aki ezt nyilatkozta a mérkőzést követően: „Azt kell mondanom, szinte semmivel nem lehetünk elégedettek, mivel rengeteg technikai hiba csúszott be a játékunkba.” Azért ez egy eléggé sokkoló vélemény és mindenképpen arra kényszeríti az óvatosabb szurkolókat, hogy ne fogadjanak nagy tétbe a spanyolok elleni, csütörtöki összecsapásra sem. S ha netán nyernénk (aminek nem sok a realitása...), akkor utána lehetne fogadni a gratulációkat.

   Mivel a spanyolok elleni, valószínű vereséget az algériaiak ugyancsak várható legyőzése követi majd, így a legvalószínűbb az, hogy a csoportunkban a harmadik helye zárunk és jutunk tovább. Ez azt is jelentené, hogy a mi águnkról a másik csoport 2. helyezettje lehet az e3llenfelünk a tizenhatból a legjobb nyolcba kerülését esedékes összecsapáson. Bár a megkérdezett, diplomatikus sportvezetők, edzők stb. mindegyike kitért a várható ellenfél kilétét firtató kérdés elől, e sorok elkövetője mégis „elereszt” egy tippet. Szerintem ugyanis Szerbia lenne a legkellemesebb ellenfél, amennyire ezen a szinte már van egyáltalán kellemes partner.?.

     Ráadásul az olimpián sikerült ellenük nyerni az utolsó csoportmeccsen, legutóbb pedig Gyöngyösön is legyőzte az együttes Szerbia legjobbjait. Ez a két siker pedig már komoly plusz feszültséget is jelenthet az ellenfél soraiban. Jőjjön tehát először csütöürtökön Spanyolország, majd a zárómeccsen Algéria és csak azután kezdjük rágni igazán a körmeinket.

     Amint tippeltem fentebb: Szerbia ellen...