2013.01.15. 10:23
A mindenkori vezetők felelősségéről egyetlen szó sem esik!
Bár még csak két rész jelent meg a sportnapilapban abból a sorozatból, amely korábbi labdarúgó kedvencek jelenlegi életét, sorsukat, gondjaikat igyekszik bemutatni, de az NS szerint máris sokan és sokféleképpen reagáltak a megjelent írásokra. E sorok elkövetője is igyekezett véleményt formálni, miután elolvasta a magát reménytelennek tűnő állapotig „leküzdő” Törőcsik Andrásról szólt íráson.
Azt egykori válogatott labdarúgó, a KTE sportigazgatója szerint egyre több a szívbe markoló történet. Ami Törőcsiket illeti, azzal teljesen egyetértek, hiszen ez a valóban zseniális képességekkel megáldott, egykori „tánctanár” az átlag ember számára hihetetlennek tűnő mélységekig jutott. Más kérdés, hogy Törőcsik mélyrepülése mennyire indokolt. Elvégre aktív játékos korában mindig jól fizetett vezetők serege élt belőle és társaiból, akiknek többek között az is lett volna a dolguk, hogy játékosaik civil életét is figyelemmel kövessék, s amennyire lehet, igyekezzenek megelőzni az eltévelyedéseket.
Ám ezeknek az uraknak a felelősségét - akár személyre szabottan is - még véletlenül sem említi senki!
Pedig ami történt Törőcsik esetében, az egyáltalán nem törvényszerűen következett be. Pedig ő és kései társai sokkal nagyobb kísértéseknek voltak-vannak kitéve, mint azok, akik minimálbérből élve, lapátolják át magukat az egyik napból a másikba. Kedvenc számaim egyikét is a sportnapilapból tudom: az NB I-ben „tökutolsó” Siófokról ősszel megjelent írásban véletlenül szó esett a fiúk pénzeiről is. Ők havi 3-400 ezer forintot keresnek, meg ha van, még esetleg prémiumot is.
Itt kanyarodnék vissza Sallói Istvánhoz, aki életjáradék alap létrehozását sürgeti. Hogy legyen némi pénzük azoknak is, akik pályafutásuk befejezését követően nem tudnak „elrázódni” a civil világban, vagy nincs állandó munkahelyük, netán tartósan betegek, stb. Ismétlem: Sallói ötlete a maga nemében kitűnő. S mivel az NB I-ben szereplő klubok játékosainak feltehetően sehol sem kevesebb a jövedelme, mint a siófokiaknak (inkább sokkal több), így bátran állítom: a magyar átlagnál többet, vagy sokkal többet kereső focistáinknak a bevételéből minden gond nélkül félre lehetne tenni azt a bizonyos 10-20, vagy akár 30 százalékot is havonta.
Természetesen egy másik hang is megszólal Sallóiból. Futballistáink számára „igazi csapda ez...mert könnyen jön, könnyen megy a pénz. Látom, hogy mennek, vásárolnak, költekeznek, mondhatnám, így van ez rendjén, hiszen fiatalok, divatosnak kell lenni, meg minden.” Majd sorokkal alább felveti, hogy kéthavi fizetéscsúszás után már sokan kétségbe esnek, mert nincs félretett pénzük. S ilyenkor jönnek a szívbemarkoló cikkek, hogy X vagy Y nem tudja fizetni az albérletét...
A baj leginkább az, hogy olyan emberekből akar a sajtó mártírokat, meg sorsüldözötteket „megrajzolni”, akik az átlag emberekhez képest sokszoros lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy élvonalbeli labdarúgó pályafutásuk 5-10 éve során megalapozzák a későbbi jövőjüket. És ha megcsúsznak, vagy csak egyszerűen normál emberként dolgozniuk kell (mint például Galaschek Péternek), akkor máris könnyekre kellene fakadnunk. Velük szemben pedig az emberek milliói állnak, akik 50-100 ezer forintokból kell családokat eltartsanak. És nagyon sokan meg is oldják ezt az emberpróbáló feladatot, akár évtizedeken keresztül is. S nem érnek rá egyik kocsmából a másik borozóba sétálni, amint azt Törőcsikről olvashattuk...
Maradjunk Sallói ötleténél, amely mindenképpen új fejezetet nyithatna a labdarúgók életében. Örüljenek, hogy van miből megtakarítani-félretenni, amiből jelentősen lehet csökkenteni a későbbi gondokat. Az MLSZ pedig vállalja az átmeneti népszerűtlenséget, hozza meg a megfelelő rendeleteket és tartassa is be azokat!
