2013.01.12. 11:34          

A szerbek tizenöt gólos legyőzése figyelmeztető jel

A legszélsőségesebb vélemények keringenek a Spanyolországban január 11-én, pénteken este Spanyolország - Algéria találkozóval megkezdődött, 2013. évi férfi kézilabda világbajnokság a magyarok szombat esti nyitómérkőzésével kapcsolatosan. Amíg többen - így Mocsai Lajos szövetségi kapitány is - óvva intenek mindenkit az Afrik-bajnok lebecsülésétől, addig például a korábban a magyar női, majd a férfi válogatottnál is sikerrel szerepelt, egykori szövetségi kapitány, Hajdu János egyenesen fölényes, tízgólos magyar győzelmet vizionál.

     Hol van, hol lehet az igazság? Természetesen nem csak szerelemben, hanem sok minden másban nincs abszolút igazság. A dolgok általában a tettek mezején dőlnek el, így arra a kérdésre, hogy kinek is van igaza, még ma estig várnunk kell. Más kérdés, hogy nem árt egy kicsit elgondolkodni erről a nyitómeccsről, az ott elérendő eredmény fontosságáról.

     Azt hiszem, ez esetben inkább Mocsainak van igaza.

Még akkor is ez a véleményem, ha netán bekövetkezne a pomázi illetőségű sikeredző jóslata és tényleg tízgólos különbséggel zárulna a Magyarország - Egyiptom összecsapás. Sokkal valószínűbb ugyanis, hogy nagy küzdelem lesz, hiszen a korábbi években Egyiptom mellett Tunézia és Algéria is „villantott” már egyet, s mást. Magyarán, még véletlenül sem lehet az afrikai csapatokat kézlegyintéssel elintézni.

     Természetesen most Egyiptom van a célkeresztben, így foglalkozzunk velük egy keveset. Két momentum mindenképpen figyelmet és felkiáltójelet érdemel. Az első, felemlíteni kívánt mérkőzésre feltehetően már nem mindenki emlékszik, hiszen a 2001-es, Franciaországban lebonyolított világbajnokságig kell „visszaugranunk” az időben. A - remélem, nem csak általam - máig is sajnálatosan hamar bezárt „Színes Sport” Nagyvárad téri szerkesztőségében néztem végig az egyik elődöntőt, a Franciaország - Egyiptom erőpróbát.

     Akik látták, tanúsíthatják: öldöklő küzdelem folyt a pályán, ahol jobbára az afrikaiak számára alakultak kedvezőbben a dolgok. A levegőben lógott a bombameglepetés, érett az egyiptomiak győzelme. Ám - miként ilyesmit máskor is láthatunk - a játékvezetők magasabb sebességbe kapcsoltak, mindinkább hátszelet biztosítottak a házigazdák legjobbjainak. A legfinomabban szólva is „elvezették” a meccset a közhangulatnak megfelelő irányba. Végül a franciák jutottak a fináléba, majd az aranyérmet is megszerezték. Így sikerkapitányuk - az egyébként rendkívül szimpatikus - Daniel Constantini világbajnoki elsőséggel zárhatta kivételesen eredményes pályafutását. Az egyiptomiak viszont végül a negyedik helyen zártak, ami még így is több mint figyelemre méltó tény. Ám a franciák ellen mutatott teljesítményükkel akár világbajnokok is lehettek volna!

     A másik esemény a napokban zajlott: az egyiptomiak hatalmas meglepetésre tizenöt góllal, 34-19-re verték otthonukban a szintén Spanyolországra készülő szerbeket. Márpedig a magyar válogatott alig néhány napja szintén összemérte tudását az egy éve még európai második déli szomszédokkal és csak jóval szorosabb csatában, végül 37-31-re tudott nyerni, de a félidőben még a szerbek vezettek (17-18).

          Császár Gábor távozását nem a legjobbkor jelentették be

     A lényeg pedig: legyünk óvatosak. Az ugyanis majdnem tragikus lenne, ha fiaink a szükségesnél nagyobb mellénnyel lépnének pályára és netán vereséget szenvednének. Annál is inkább, mert házunk táján vannak kimondott (sérülések, távolmaradások) és kimondatlan (veszprémi pénzügyek, fel nem tárt tények a válogatottságról való lemondásokkal kapcsolatosan) gondok, amelyek ugyancsak plusz nehézségeket jelentenek.

     Akár beszélnek róla a vezetők, akár nem.