2012.11.15. 06:41          

Akár az olimpiai ezüstérmes kajak négyest is veszni hagyja

Ismét van téma az eseményekben egyébként is bővelkedő magyar kajaksportban. A két évvel ezelőtt a visszavonulás küszöbére jutott versenyzőkkel olimpiai ezüstérmet szerzett mesteredzőnő ugyanis megunta az MTK packázásait és végleg lezárja kapcsolatát a kék-fehér klubbal.

     - Elegem lett ebből a megalázó és egyoldalú játszadozásból, amit az MTK velem és a versenyzőimmel folytatott - hangsúlyozta Fábiánné. - Szégyellném magamat, ha a történtek után újfent megalkudnék, ezért akár végleg abba is hagyom, de az MTK-ban egyetlen percet sem dolgozom tovább.

     - Mi mindent kellett tenniük a kék-fehérek vezetőinek, hogy ilyen radikális döntésre jutott?  

      - Már 2011-ben sem fizették ki a szerződés szerinti díjamat, pedig még véletlenül sem extra összegről van szó. A folyamatos ígérgetésből azután az lett, hogy a 2011-es öt hónap mellé idén sem fizettek ki újabb öt hónapot. Ráadásul a versenyzőimnek is szép összegekkel „lógnak”, így összességében több mint tízmillióról van szó.

     - A médiában ismételt ígéretek hangzottak el. Egy, már az olimpiát követő írásra Deutsch Tamás klubelnök azonnal válaszolt a nagy nyilvánosság előtt és azt mondta: szeptember 30-ig mindent kifizetnek és Kati nénivel úgy szerződnek, hogy egy évre előre kiegyenlítik az edzői honoráriumát...

     - Na, még csak ez kellett, hogy egyáltalán szóba hozza Deutsch nevét! Milyen elnök az ilyen, aki kinn nyaral Londonban, az olimpia ürügyén és az MTK egyetlen, éremesélyes egysége versenynapjain még véletlenül sem tette tiszteletét. Egyébként pedig „természetesen” szeptember 30-án sem jött egyetlen fillér sem, sőt azóta sem. Szeretném egyszer valahol már elmondani: az előző elnök, Hunvald György egyéb dolgait nem ismerem, de ami az MTK-t illeti, össze sem lehet Deutsch Tamással hasonlítani! Amit Hunvald mondott, arra mindig lehetett számítani!

     -    Deutsch meg csak hitegette, ezért Ön pedig ügyvédhez fordult...

     - Igen, mert a szeptember 30-át lazán elfelejtették, és most már december 31-e a következő, önmaguknak adott, semmilyen garanciával alá nem támasztott, újabb terminus. Én adtam egy utolsó határidőt, október 31-ét, de minden maradt a régiben. Így mostantól ez az ügy már a bíróságon folytatódik.

     - És mi lesz a fiaival, akiket olimpiai ezüstéremig vezetett, s akikben még további, komoly lehetőségek lehetnek? Nem sajnálja őket otthagyni?

     - Hát éppen ilyen és hasonló kérdésekkel akart rám hatni Tóth András, a klub ügyvezető elnöke és Rajna András szakosztályvezető! Eleget hintáztattak már az MTK-ban, ebből egyszer, s mindenkorra kiszállok. Minden szinten visszaélések sorát követték el, s most azt mondtam magamban: ebből elég volt! Akik ismernek, tudják: nem fogok visszalépni! Arra viszont nagyon kíváncsi leszek, hova tették az Erzsébetvárosi Önkormányzattól a kajakozóknak pántlikázott pénzt. A hatmilliós olimpiai műhelytámogatásnak ugyanis legfeljebb a felét költöttük el, a többi hol van?

     - Most akkor végül is mi lesz a fiaival?

     - Egyet tudok mondani: senkit nem befolyásolok, akár alá is írhatnak az MTK-hoz. Ez esetben azonban keressenek maguknak edzőt, mert én MTK-s kajakozónak többet egyetlen foglalkozást sem vezetek le. Erre megvehetik a mérget!

     - Az MTK-n kívül milyen megoldást lát?

     - Ha a fiúk nem írnak alá és egyesületen kívüliek lesznek - ha nem fogad be egyetlen klub sem egy olimpiai ezüstérmes egységet -, inkább ingyen tartok nekik edzést segítőmmel, az edzőként ugyancsak már bizonyított lányommal, Fábián Mónikával. Viszont ha aláírnak az MTK-nak, én befejeztem velük.

     - Mit szólt mindehhez az ügyvezető elnök?

     - Azt, hogy ő még ennyire sem lett volna türelmes, mint én.