2012.10.29. 20:49          

Nem derült ki, ígértek-e bármit is a szerbek Douchevéknek?

Valamikor réges-régen az újvidéki Magyar Szó volt a kedvenc napilapom. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az akkori sportrovat - élén Piszár József rovatvezetővel - hat év alatt mintegy kétszáz (200) írásomat fogadott be és jelentetett meg. Sajnos, az a fajta kapcsolat már régen a múlté, viszont ha bármit hallok kedvencem felől, annak változatlanul örülök.

    Érthető módon amióta Douchev-Janics Natasa bejelentette távozási szándékát, az újvidéki Magyar Szó rendszeresen ír a lassan folytatásos regénybe illő fejleményekről. Néha már kezdem úgy érezni magamat, mint a több mint kétezer adást megért rádiós sorozat, a Szabó család idején, amikor minden héten történt valami (ál)szenzáció.

     A mi „aranyos” Natasánk - aki három olimpiai első hellyel is megajándékozta az őt ugyancsak felkaroló Magyarországot - bizony eléggé belekavarodott ebbe a számára nehéznek tűnő szereposztásba. Abba a szerepbe, amelyet ugyan ő elvállalt, de a mondanivalóját nyilvánvalóan mások írták meg neki. Olyannyira, hogy bele is zavarodott, majd lyukra futott és most már szerb honfitársai úgy játszanak el vele (ha akarnak), akár a macska az egérrel.

     Kezdődött ugyanis azzal, hogy elutasíthatatlan edzői ajánlatot kapott a férje, Andrian Douchev, s így neki a férjét kell követnie, nincs más megoldás. Azután ment a szívfacsaró időhúzás, amelynek napjaiban Natasa azt kellett volna elhitesse a „bambának” tartott magyarországiakkal, hogy ő még nagyon bizonytalan és csak az utolsó nap hozza meg a döntést. Ez a nap azután elérkezett szeptember 27-én, amikor beadta a hivatalos papírokat a Magyar Kajak Kenu Szövetségben (MKKSZ). 

     Megtörtént a belgrádi bemutatkozás, a nagy visszatérés, majd Szegeden is megvolt a hivatalos búcsú - vádaskodással fűszerezve. A korábban oly sokszor dicsért nevelőedzője, Kovács László kapta meg a magáét azzal, hogy „megloptak”, mert Natasa szerint csak a férje volt az edzője az utolsó olimpiai ciklusban. Igaz ugyan, hogy csak 2010. januárjában jöttek össze a bulgáriai edzőtáborozás során, a felkészülés pedig már 2008. őszén megkezdődött, de kicsire nem adunk.   

     Azután apránként kitudódott, hogy a szerbek egyáltalán nem ajánlottak semmiféle edzői állást Douchev úrnak, az MKKSZ pedig ismételten lelépési díj megfizetéséhez kötötte Janics kiadását Szerbiának. No, ezen a ponton Vlade Divac, a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke is mondott egy nagyot: „Amikor elment Natasa, akkor sem kértünk érte semmit, most sem adunk semmit!” Csak azt felejtette el a nagyra nőtt, egykori kosaras világklasszis, hogy Natasát szó szerint „bekunyerálta” a sajnálatos módon, korán meghalt édesapja Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjába. Ez még 1999-ben történt, amikor Natasa még sehol nem volt, és ha Szerbiában marad, aligha lett volna belőle háromszoros olimpiai bajnok.

     S hogy miért kér érte pénzt az MKKSZ? Azért, mert ő vitte el a legtöbbet a kasszából. Csak egy példa: a téli, portugáliai edzőtáborozáson - ahol még külön gyerekvigyázó is benne volt a küldöttségben - akkora számla kerekedett, hogy a szegedi önkormányzatnak soron kívül nyolcmilliós támogatást kellett megszavaznia ahhoz, hogy lenullázhassák a turnét...

     Most éppen az a legújabb, ugyancsak szívtipró történet, hogy inkább kivárja a két évet, mint sem Bulgáriába menjen, s férje országának versenyezzen. Hát erre újfent sokan vagyunk kíváncsiak, meg arra is: mit dönt a Szerb Olimpiai Bizottság október 31-ig, tehát szerdáig?