2012.10.12. 11:22          

Élharcosa a pénzért folyó össznépi birkózómeccsnek

A pénz napról napra jobban és jobban dirigálja az életünket és - sajnos - nagyon sokan nem is tudnak (vagy nem is akarnak) ebből az egyre erősödő mókuskerék-hatásból kiszállni. És - megint sajnos - leginkább azok járnak elől, akik nem a nyomorból akarnak menekülni, hanem akiket a még többet és többet birtokolni vágyás lendülete, a mohó harácsolási vágy visz előre.

     Ennek a népbetegségnek a jelei ott láthatók leginkább, ahol a legtöbb pénz van. A magyar sportéletben például a legsikeresebben szerepelt kajak-kenu sportágban. A nagy átlag szemében olyan csillagászati összegek röpködnek, amelyek hovatovább megfordíthatják a londoni sikerek megalapozta jó össznépi hangulatot!

     Hogy kinek van igaza? Mindenkinek a maga szubjektív szemszögéből nézve, és senkinek, ha kicsit felülemelkedünk - legalább másfél méternyire - gyarló, földi dolgaink fölé. Mert mit ér vele bárki is, ha nem fele, hanem holnaptól akár kétszer annyija is van, ha az élete egyébként tele van békétlenséggel, irigységgel és rossz emberi kapcsolatokkal, haragosokkal, pereskedésekkel?

     Persze akik önként és dalolva beneveznek ebbe az össznépi nagy birkózómeccsbe, azok ilyesmikkel nem foglalkoznak, fel sem fogják talán, miről is értekeznék tulajdonképpen e sorokon. Nyilván így van ezzel a napjainkban leginkább beszédtémát adó, immár hivatalosan is eltávozott korábbi bálvány, Douchev-Janics Natasa is.

Ő, aki miután jól kisírta magát a sokszor bizony minimum megkérdőjelezhető kis tanmeséin a búcsú sajtótájékoztatón, Szegeden, máris újabb adalékokkal szolgál arról, hogy  - mennyire szereti a föníciaiak találmányát.

     „Nati” ugyanis legújabban azzal állt elő, hogy a hivatalos edzője, Kovács László olimpiai jutalma - nem csekély, tizenötmillió forint! - nem is az egykor még agyba-főbe dícsért nevelőedzőjét, hanem férjét, Andriant illeti meg! Azt az embert, akit 2010. telén ismert meg, az olimpiai ciklus pedig már legkésőbb 2008. novemberében elkezdődött. Ő a férje, ő a gyermeke apja - eddig ez mind rendben van, tiszteljük-becsüljük a házastársi kapcsolatot és a gyermekáldást is. Ez azonban nem szabadna magával hozzon hovatovább tudathasadásos állapotokat és a memória kóros kiesését. Ha ugyanis ez a folyamat tovább erősödik Janicsnál, egy idő után azt is megérhetjük, hogy ő tulajdonképpen nem is Magyarországnak köszönheti azt, hogy háromszoros olimpiai bajnok, világklasszis kajakozót neveltek belőle - szerdán még azt mondta, elsősorban a Fábián házaspárnak tartozik köszönettel! - hanem szülőhazájának, Szerbiának. Ahol ráadásul a Duna is folyik, ő pedig történetesen egy nagyon kellemes helyen, a Duna-menti Bácska Palánkán született, ahol szintén lehet kajakozgatni.

     Szóval nem szeretnék rosszmájú lenni, de azt azért megkockáztatom: ezek a kérés-követelések még koránt sem biztos, hogy véget értek, sőt. Ezzel az Andrian-féle igénybejelentéssel még csak most kezdődhetnek el igazán.

    Nem irigylem az MKKSZ vezetőit, akiknek október 27-ig dönteniük kell Janics távozásának anyagi vonzatait illetően. A közhangulat minden esetre nem különösebben pártolja Natasát, hiszen a felmérések szerint a voksolók minimum kétharmada azt tartaná helyesnek, ha Janics majdan nem kapna olimpiai járadékot. A törvény ugyan pillanatnyilag ezt előírja, de hány törvényt változtattak meg kormányaink, ha annak szükségét látták? Így a minden bizonnyal jól számoló családanya helyében én nem venném életbiztosításnak azt, hogy öt év múlva ő is benne lesz a nem kötelezően jutalmazottak körében...