2012.04.11. 22:30          

A portugál varázsló, aki elkergette a magyar válogatottakat

A magyar labdarúgásban mindig történik valami, említésre méltó. No, nem a pályákon, a küzdelem hevében, az egyre emelkedő színvonalú 90 percek során. Nem. Az túl egyszerű lenne. Inkább mindig valahol máshol. A partvonalon, az öltözőkben, a lelátókon, az aluljáróban, vagy éppen a klubházakban. A lényeg a folyamatos mozgás, a bulvárlapok hétfőtől vasárnapig és januártól Szilveszterig történő kiszolgálása. Ha már válogatottunk és / vagy klubcsapataink immár évtizedek óta nem tudnak igazán maradandót alkotni.

Maradjunk apróbb sztorik és tanulságok erejéig a bajnoki címet védő székesfehérvári alakulat, a Videoton háza táján, annak hangsúlyozásával, hogy máshol is vannak hasonló álsztorik. A csapat több éves építkezést követően végre tavaly megnyerte a bajnokságot, erre az első döntések legelsőbbike az volt, hogy már szezon közben lapátra tették Mezey Györgyöt. Mezeyt sokan nem szeretik, s az sem kizárt, hogy nehéz ember, akivel nem könnyű az élet. Ám mégis az ő vezetésével lett hazai rangelső a Vidi - erre jutalomból ideje korán elküldték.

Jött az ibériai vendégművész, Paulo Sousa - állítólag csillagászati összegekért. Hozott különféle játékosokat, miközben stabil magyar válogatottakat tett földönfutóvá: ki erre, ki arra kényszerült elmenni, mert Sousa úr nem tartott rájuk igényt. Az eredmények pedig egyelőre késésben vannak. A BL-ben az első párban mindjárt alulmaradtak és a bajnoki címük megvédése is több mint kérdéses a jelen állás szerint.

A mester modora, viselkedése sem valami hatcsillagos. Még tavaly szeptemberben egy - egyébként teljesen felesleges! - „barátságos” meccsen lefejelte a Nemzeti Sport újságíróját, majd több hullámban letagadta azt, amit túl sokan láttak közelről és - elég egyértelműnek. A bírósági feljelentést követő első tárgyalásra bokros teendői miatt nem tudott elmenni. Egy fordulóval később elhárította a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Egervári Sándor udvarias gesztusát, a kéznyújtást. Ezt a neveletlenséget valami egészen izzadmányos tanmesével indokolta, amit jobb perceiben talán ő maga sem hitt el.?.

Most pedig jött a hír: Sousa úr mégis csak elment a hivatalos helyre és elismerte azt, amit többen láttak és amit eddig kőkeményen tagadott. A kérdés most már csak az, mikor mondott igazat Paulo Sousa? És egyáltalán, miért tette, és miért éppen most tette a beismerést?

Nagy a gyanúm, hogy több mint rábeszélésre cselekedett, hiszen ha mindezt önszántából teszi, már a helyszínen vagy legkésőbb néhány napon belül megtehette volna. Nem, ő keményen kivárt, majd látványosan feladta korábbi, bekeményített álláspontját. Így most már minden rendben van, emberünk bedobott egy „mea culpát”, talán éppen a húsvéti ellágyulás is besegített ehhez?

Jó érzésem akkor lenne teljes, ha Egervári Sándort is megkövetné, ahogy az illene. De ne legyünk telhetetlenek: a portugál mester szerződése még több éven át élő. Idő tehát van, jőjjön a foci, az apróságok menet közben majd csak elfelejtődnek...