2013.02.06. 17:00
Átmenetileg Siti Bea lép egyet előre
A hír percekkel előbb jelent meg, mint ahogy rábukkantam az interneten. Döbbenet lett rajtam úrrá, hiszen egy fiatal ember, egy sportember igen súlyos betegségéről olvashattam. Karl-Erik Böhn, a magyar női kézilabda válogatott szövetségi kapitánya akut leukémiában szenved.
Ez esetben teljesen mindegy, hogy jó magyar szokás szerint a sajnálatos információt jókora késéssel adták a nagyközönség tudtára. A tény ettől még tény marad. Egy 48 éves ember került komoly bajba, amely minimum hosszú hónapokig tartó kezeléssel jár együtt.
Nem titkolom, sosem értettem egyet azzal a módszerrel, ahogyan Karl-Erik Böhnt kinevezték, ahogyan katapultálták a magyar női kézilabda válogatott élére. Attól sem voltam elragadtatva, ahogyan Vetési Iván, az MKSZ elnöke farizeus módon közölte azon a bizonyos sajtótájékoztatón, hogy az MKSZ főállású kapitányt akar - ehhez képest pontosan két hónappal később KEB (játékosai így rövidítik mesterük nevét) már a győriek kispadját is elfoglalta.
Most mindez egyik percről a másikra huszadlagos kérdéssé törpül, hiszen itt most egészen másról van szó. Egy közismert ember igen komoly betegségéről, amelyről ma még a legkomolyabb orvosi vizsgálatokat követően sem tudja senki megmondani: mi és hogyan fog történni. Mivel helyében mindenki a saját országa orvosaira bízná magát, így azt is természetesnek vehetjük, hogy KEB a norvég egészségügy gondozását veszi igénybe. A lényeg az, hogy felgyógyuljon, s ha ez így lesz, teljesen mindegy, hol kezelték.
Hogy ez a magyar női kézilabda válogatott életében több mint kellemetlen esemény, ez is igaz. Ám ahogy mondják, teher alatt nő a pálma. Egy ilyen erőpróba - ha már belekényszerültek - bizonyára jót tesz majd a csapategységnek és KEB átmeneti távolmaradása idejére a helyettesítésére a mélyvízbe került Siti Beának egyaránt.
A legfontosabb a gyógyulás. Most ezt kívánom Karl-Erik Böhn-nek, minden mást félretéve. Járjon sikerrel a kezelés és legyen mielőbb ismét egészséges!
