2013.01.31. 23:47          

Az olimpiai ezüstérmes cselgáncsozó hazatért Ceglédre

Az egyik legmarkánsabb magyar cselgáncsozó, a londoni olimpián a 66 kilósok mezőnyében ezüstérmet szerzett Ungvári Miklós tatabányai vendégszereplést követően megtért szűkebb pártiájába, Ceglédre, s a továbbiakban a CVSE színeit képviselve versenyez majd.

      A klubcsere apropóján közreadom azt az Ungvárival folytatott beszélgetést, amelyet a közelmúltban a „Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?” című könyv számára adott.

       „Háromszoros Európa-bajnok, három világbajnoki ezüstérem tulajdonosa Ungvári Miklós, akinek a londoni már a harmadik olimpiai szereplése volt. A Cegléden indult, Kecskeméten és az MTK--n keresztül 2011. őszén Tatabányára érkezett, 66 kilós versenyzőt először arról kérdeztem: miért éppen Tatabánya? És hogy bírja ezt a kétlaki életet?

     - Tatabányán mindent összevetve jobb körülmények között tudok felkészülni, ezért döntöttem a bányászváros mellett. Nyugodtan válthattam egyesületet, mivel első számú edzőm továbbra is az a Bíró Tamás maradt, akinél Cegléden, kilenc éves koromban az első leckéket vehettem.

     - Huszonhárom év óriási idő. Ilyen hosszú edző-versenyző kapcsolat igazán nem mondható mindennaposnak.

     - Így igaz, nekem egyszerűen mondva, hatalmas szerencsém van vele. Mindez azért is történhetett meg, mert Bíró Tamás ahhoz a kisebbséghez tartozik, aki él-hal a sportágáért és bármilyen feltételek mellett képes is dolgozni azért. Ő nem sajnálja a kezdőkre sem „rádobni” az idejét, szemben azokkal a szakemberekkel, akik szívesebben vesznek át másoktól többé-kevésbé kész versenyzőket. Bátran mondhatom, ő ma is az egyik legjobb szakember a tatamik környékén megfordulók között.

     - Éppen tíz esztendeje, amikor első, hangos nemzetközi sikerét elérte: Európa-bajnok lett. Ezt a bravúrt két, másik kontinensvetélkedőn is meg tudta ismételni.

     - Ha valamire, hát arra a ritka sorozatra mindenképpen büszke lehetek, amelyet az Európa-bajnokságokon megvalósítottam. Összesen ugyanis hat alkalommal vívhattam Eb-döntős mérkőzést, tehát a három első hely mellett három másodikat is elértem.”

     - Az Európa-bajnokságokon 2002. és 2009. után 2011-ben is a dobogó legfelső fokára állhatott fel. A tavalyi, isztambuli győzelme jelentett valamiféle lelki pluszt a londoni olimpia előtt?  

     - Csak azt merem kijelenteni, hogy az Európa-bajnokságokat rendre áprilisban vagy májusban bonyolítják le, s hogy én ebben az időszakban visszatérően kirobbanó erőben és jó formában szoktam lenni. Szerencsére London előtt, augusztusra is sikerült a csúcsformámat jól időzíteni.

     - Mégis, mi volt az a plusz, ami a korábbi, szerényebben végződött ötkarikás fellépésekkel szemben most, 2012-ben a dobogó második fokáig repítette Ungvári Miklóst? 

     - Több összetevője is volt a változásoknak. Bíró Tamás most csak a judo szakmai részére kellett figyeljen, mivel a megfelelő erőnlétemről elsősorban dr. Katics László egyetemi docens gondoskodott. Tatabányán Hidas Péter és Béres György orvosok is sokkal komolyabb egészségügyi hátországot biztosítottak, mint korábban mások. S ami ugyancsak sokat jelenthetett: jobb lettem fejben. Lehiggadtam, sokkal tudatosabban tettem a dolgomat a tatamin. Ezek a tényezők együttesen eredményezhették azt, hogy végül ezüstérmet vehettem át az eredményhirdetéskor. A döntőben sem voltam esélytelen, de az elején egy kicsit „elföldharcoztam” a dolgokat és utána már kevés idő maradt a fordításra.   

     - Azt mindjárt az eredményhirdetést követően bejelentette, hogy nem vonul vissza. Legfeljebb a súlycsoport lehet kétséges...

     - Elsődlegesen az a szándékom, hogy feljebb megyek a 73 kilósok közé. A visszatérés küszöbén álló öcsém, Attila pedig szintén lépne egyet és a 81 kilósok között próbálkozna. Talán egy Eb-t még megpróbálok a 66 kilósoknál, de elég sokat fogyasztottam már életemben ahhoz, hogy váltsak.

     - Az angol fővárosban az egész magyar cselgáncskülönítmény igen jól szerepelt.

     - És még mennyivel többet érhettünk volna el, ha a kitűnően felkészült lányaink közül ketten is nem sérülten kellett volna versenyezzenek. Karakas Hedvig is sokkal többre képes, Joó Abigél pedig egészségesen akár a végső győzelemig is eljuthatott volna. 

     - Ön még véletlenül sem egy szakbarbár, hiszen sokoldalúsága közismert. 

     - Valamennyi küzdősport nem csak érdekel, hanem szívesen gyakorlom is. A Ceglédi VSE másodosztályú birkózó csapatában például a CsB-n én is szőnyegre léptem, és négyből négy meccset hoztam városomnak. 

     - A lovakhoz való kötődése mindenek előtt...

     - Indultam a Nemzeti Vágtán is, de ennél fontosabb, hogy amikor csak tehetem, a négylábúak közelében vagyok. Cegléd közelében, Csemőn működik a „Paci doki” alapítvány, amelynek kuratóriumi tagja is vagyok, és rendszeresen dolgozom is érte. Az ingyenes lovas terápiával sok, hátrányos helyzetű gyerek életét tudjuk színesebbé tenni, gyógyulásukat elősegíteni.”

------------

A nyomdába adást követően tehát minden alapvetően megváltozott. A kilencvennégy magyar olimpiai ezüstérmest bemutató könyv kizárólag a geosport@t-online.hu email címen rendelhető meg.