2013.01.20. 06:31          

A szerbek helyett a veszélyesebb lengyelek jönnek!

Ez esetben is igaz lett a mondás: tévedni emberi dolog. Többféle okoskodásból is arra jutottam ugyanis két fordulóval korábban, hogy nekünk bizony a szerbek lennének a legoptimálisabb ellenfelek a spanyolországi férfi kézilabda világbajnokság hétfőn esedékes nyolcaddöntőjében. Bár ezt az állításomat továbbra is fenntartom, a meccs viszont nem jött össze, mivel Szerbia kikapott Szlovéniától, így maradt a csoport harmadik helyén. Nekünk viszont a másodikkal, tehát Lengyelországgal kell összemérnünk erőinket.

     Miután a harmadik hely már az Algéria elleni meccs kezdete előtt is biztosra vehető volt, így érthetően előtérbe kerültek a legkülönfélébb számolgatások-okoskodások. És természetesen az erkölcs és a feltétlen győzni akarás. Érthető módon Mocsai Lajos kapitány is minden lehetséges fórumon hallatta a hangját, mondván: nekünk nem szabad számolgatnunk, hanem minden áron győzelemre kell játszanunk. Ezt meg is tette a csapat, amely egyszerűen képtelen lett volna vereséget szenvedni az egyértelműen szerényebb képességeket felvonultató algériai válogatott ellen.

     Akik látták a spanyolokkal vívott ütközet első 45-50 percét, azok pontosan tudják, a magyar válogatott más kategóriát képvisel, mint algériai ellenfele.

Egy ilyen, a világbajnokság átlag színvonalát tekintve ugyancsak szerény erőt képviselő gárdával szemben ugyanis lehetetlenség lett volna nagy erkölcsi devalváció nélkül alulmaradni.

     Ha pedig eleve egyértelműen jobbak voltunk-vagyunk Algériánál, akkor ezek a szárnyra kelt variációk teljesen feleslegesek voltak. Hiába lett végül csak háromgólos az előny, a különbséget végig kottázni lehetett volna. Így a kommentek sokaságával sem szabad foglalkozni, legfeljebb más témákról alkotott vélemények érdemelnek megfontolást. Sokan emlegetik a francia-horvát-spanyol triót, mint akik komoly meccsen verhetetlenek. Nos, ez majd elválik, hogy ki meddig állja a sarat, de annyit azért meg lehet kockáztatni, hogy a franciák veresége a németektől mindenképpen elgondolkodtató. Ha ez a már tényleg mindent többszörösen megnyert francia válogatott újfent első tudna lenni, az már a bravúrok kategóriájában is kiemelt méltatást érdemelne.

     A látottak alapján a horvátok elleni, buta vereségük ellenére a spanyolok mutatták eddig a legtöbbet. Játékuk látványosabb is, mint a horvátoké, s ha kicsit jobban koncentrálnak, most a horvátok skalpja is az övükben lenne. Védekezésük zseniális és sokoldalú is egyben. Bizonyították ezt ellenünk is, amikor a második félidőben „kivették” Nagy Lászlót a játékból és ezzel gyakorlatilag a végeredményt is megalapozták. A horvátok magasságukra, kemény söprögetésükre, nagy lövőikre és villámgyors szélsőikre (elsősorban Cupicra) alapozhatják további reményeiket, ami akár a döntőbejutást is jelentheti számukra.

     Sokan mérlegelik, miért lett volna jó Szlovénia? Kikaptunk tőlük a tavalyi Európa-bajnokságon, jól jönne a visszavágás, immár Nagy Lászlóval - írják. Arról viszont nem tesz senki említést, hogy a szlovénok korábban is törhettek volna borsot az orrunk alá, amikor kétgólos hazai győzelmük után Veszprémben már öttel is vezettek. Igaz, ott sem játszott Nagy László, mi pedig - nem kis részben az ellenfél edzőjének, Serdarusicnak köszönhetően - fordítani tudtunk... A most látható Szlovénia pedig igenis nagyon veszélyes lehetett volna. Amennyiben nem nekünk jutott a legkedvezőbbnek tűnt Szerbia, hát akkor inkább jöjjenek a lengyelek, mint a szlovénok. 

     Nagy kérdés: sikerül-e hétfő estig úgy talpra állítani a beteg Császár Gábort, hogy hasznára lehessen a válogatottnak?