2012.11.14. 07:07          

Milyen büntetést kaphatnak, ha átveszik a hatalmat

A magyar labdarúgás „ős-dzsumbujában” az egyik legelfogadottabb (nem meghirdetetten, persze) gyógymódok egyike az edzőbuktatás. Elvégre - állítják, akik ezt az abszolút helytelen gyakorlatot igyekeznek két, ejnye-bejnye között elkerülhetetlennek hirdetni - a csapatot nem lehet lecserélni. Főleg nem szezon közben. (Bár például a tavalyi idényben, a nagy múltú Vasasban volt idő, amikor egyidejűleg negyvennyolc (48) játékost foglalkoztattak. Onnan akár kétcsapatnyi labdazsonglőrt is el lehetett volna egyidejűleg kergetni - biztos jót tett volna a maradók hangulatának meg a kasszának is...)

     Szóval ez a legbiztosabb módszer, hiszen ezt gyakorolják a jelenkori magyar labdarúgás hatalmasságai, szinte kivétel nélkül. Egy pillanat alatt átvillant bennem ez a sehova nem vivő, csak további, rossz vért szülő gyakorlat, amikor arról olvashattam, hogy a szombathelyiek magyar szinten vitán felül jó játékosa, Kenesei Krisztián csereként állt be az Újpest ellen, gólt lőtt, majd visszarohant a kispadra és tüntetőleg helyet is foglalt ott.

     Abban a pillanatban „beugrott” nekem: Artner Tamásnak vége, csak idő kérdése, hogy mikor olvashatjuk a szabvány szöveget: Artner Tamás és a Szombathelyi Haladás vezetősége közös megegyezéssel szerződést bontott.

Mert mi volt ez a kispadra visszaülés, ha nem egy nyílt lázadás Kenesei munkaadójával szemben, akinek jogait történetesen most éppen Artner Tamás vezetőedző gyakorolja.

     Persze, majd mindenki tudja, miért teheti ezt meg Kenesei? Mert a - tisztelet a kivételnek - földhöz ragadt klubvezetők csak és kizárólag a mának élnek, a mai nap eredményeivel vagy éppen kudarcaival foglalkoznak.- Sem azzal, hogy mi mindennek kellett történnie, amíg az adott helyzet létrejöhetett, sem pedig azzal, hogy miként lehetne az adott szituációból hosszútávon jól kijönni. Nem és nem, előre még véletlenül sem néznek, még véletlenül sem gondolkodnak,. hanem beérik tüneti kezelésekkel. Ezért volt azután annyi edzőcsere az elmúlt években Magyarországon, amelyek jelentős többségénél egészen biztosan az ilyen és hasonló lázadások eredményeként jött létre a „közös megegyezés”.

     Arra nem is merek gondolni, mi lenne, ha a pénzekről sóvárogva nmindig szóbajövő, nagy, nyugati kluboknál az ottani gyakorlat szerint mivel jutalmaznák sztárjaikat hasonló esetekben? Képzeljük csak el, mit kapna Rooney vagy van Persie, ha Ferguson mester valamelyik meccsükön a 80. percben küldené be egyiküket. És - mondjuk - ugyanez előfordulna a nyolcvanvalahányadik percben: gól, ülés vissza a kispadra. Nem Ferguson széke inogna meg, az biztos. A „viccelő” játékos pedig olyan, házon belüli eltiltást és pénzbüntetést kapna, hogy amíg él, megemlegetné.

     Nálunk azonban - a lehetőségek korlátlan hazájában - ez még ma is megengedhető gyakorlat. Pedig az edző nem ellensége csapatának és  jót akarva, tudja, mit és miért csinál. Szerencsére van másféle gyakorlat is. A Videotonban (az amúgy nem feltétlenül minden döntésével szimpátiát kiváltó edző) Paulo Sousa például rendszeresen csereként játszatja Nemanja Nikolicsot, aki gyakran az utolsó 20-30 percre beállva lő gólt, gólokat. Mégsem rohan vissza tüntetőleg a kispadra, jelezvén: „öregfiú”, nekem a kezdőben van a helyem.

     Nikolics ezek szerint egy igazi profi: tudomásul veszi főnöke döntését és nem a hiúságával van elfoglalva, hanem azzal, hogy az adott lehetőségeken belül maximálisan megtegyen mindent csapata érdekében. Pedig Nikolics biztosan van olyan jó játékos, mint Kenesei és ilyen alapon ő is előállhatna magyaros sztár-allűrökkel...

     Hát ilyen gondolatokkal várom a folytatást, mert hogy lesz, az nagyon valószínű. És a Szombathely akkor jár rosszul, ha az önfejű játékos mellé áll, ahelyett hogy jól megbüntetné Kenesei Krisztiánt.