2012.10.15. 07:50          

Az iráni Dzsamali olyan lehet, mint Carlos Pérez volt

Jogosan várta felfokozott érdeklődés a veszprémiek első, igazán komoly erőpróbáját a kézilabda BL-ben, amire vasárnap este, Madridban került sor. A közelmúlt abszolút világklasszisa, a Kirgíziából indult Talant Dusebajev irányította Atletico Madrid ugyanis már egyértelműen igen komoly mércét jelentett és állított a Veszprém elé.

     Mindkét oldal a korábbihoz képest átformált kezdő hetest küldött a pályára, de a kispadon ülők között is voltak, akik tavaly nem jelenlegi klubjuknál álltak bevetésre készen. A mérkőzés végig hatalmas iramot, küzdelmet és még fokozható színvonalat hozott, amelynek során a veszprémiek rendkívül fegyelmezetten játszottak. Az első félidőben bekövetkezett sajnálatos, súlyos sérülés - amelynek következtében Hombrados hosszú időre - végleg? - kiesett a bevethető játékosok sorából.

     A veszprémi siker értékét csak növeli, hogy a végső győzelem még véletlenül sem a kapus korai kiválása miatt született meg, hiszen a második számú kapus, Dahl parádésan védett.

A jó csapatmunka mellett szükség volt legalább egy, kiugró produkcióra, amellyel ez alkalommal a pénzéért ugyancsak megdolgozó Nagy László állt elő. Más kérdés, hogy - korábbi véleményemet az utolsó betűig fenntartva - Nagy László továbbra sem tartozik az emberileg válogatott kedvenceim közé, hiszen három évig szórakozott mindenkivel - az erkölcstan órákon legfeljebb negatív példaként hoznám szóba.

     Más kérdés, hogy ma egyre inkább ilyen a világ: minden és mindenki a pénztől függ! Márpedig „Lacika” nagyon megtanult számolni, osztani és szorozni, mert kitűnő döntést hozott, az kétségtelen. A bankszámlájára öt évig havonta átutalt pénz - természetesen - titkos, de az biztos, hogy bankgaranciákkal védett a havi összeg és az is biztos, hogy egyértelműen több, mint amit tizenegy évig volt kenyéradója, a Barcelona ígért neki, mindössze egy évre.

     Vissza a lényegre: Nagy vasárnap este valóban kitűnően játszott - oroszlánrésze van a sikerben, amit persze csak a csapat kemény hátországával együtt tudott elősegíteni. Ha már a dicsérő szavaknál tartunk, emeljünk még ki két játékost: az iráni Dzsamalit és Laluska Balázst. Dzsamali szerződtetése az idén a „legnagyobb dobás” és nem csak a távoli jövőt illetően. Amit ugyanis most bemutatott, az elég meggyőző volt ahhoz: itt a jövő Carlos Péreze. Egyáltalán nem véletlen, hogy a népszerű „Charlie”-t nagy hirtelen hosszú pihenőre küldték, holott a nyáron még benne volt a 2012/2013-as évad keretében... 

     Laluska Balázs is kiemelést érdemel. Ő ugyanis a korábbi, meglehetős monoton védekezése mellett most érzékelhetően lehetőséget kapott a támadásra is, amit nagy „löketekkel” igyekezett meghálálni. Sokkal színesebb játéka azt igazolja, hogy nem érdemes senkit sem szigorúan röghöz kötni. Az annak idején dunaújvárosi Csoknyai Istvánt még gólkirályként vásárolta meg a Veszprém, hogy azután szinte betegesen megtiltsák neki a saját kilencese elhagyását. Laluska példája a bizonyság az ellenkező felfogásra.

     Az Atleticoról csak röviden. Hátul egyértelműen hiányzott a „nagy söprögető”, a francia Dinart, akinek pótlása az ő szintjén ma még teljesen bizonytalan. Márpedig egy belső közép védő alapvetően befolyásolhatja az egész csapat védekezését, végső soron eredményességét. Ha ma kellene voksolni, akkor egyértelmű, hogy a Veszprém többre hivatott gárdával rendelkezik, mint az Atletico Madrid. Jelentősen megnőtt a reális esélye a legjobb négy közé kerülésre.