A 2000-ben volt, Sydneyben megrendezett olimpia súlyemelő versenyei teljesen elvarázsolták Nagy Pétert, a magyar súlyemelést Londonban egyetlenként képviselő, akkor tizennégy esztendős fiatalembert. Az ólomsúlyú iráni Rezazadeh, a német Weiler és az orosz Csemerkin hatalmas csatája megadta az alaphangot a kezdéshez, ami rövidesen be is következett az akkor még Győrben élt Péter számára.

 „A bátyám emelgetett, őt kísértem el egészen pontosan 2000. szeptember 1-én az első edzésemre” - emlékezett a kezdetre az akkor már 183 centiméter magas és 82 kilós Péter. - „Pirk János edzőhöz kerültem, aki egészen a Pálfy Miklós Kereskedelmi Szakközépiskolában tett érettségimig irányított. Nagy része van abban, hogy végleg megmaradtam az emelés mellett annak ellenére is, hogy azokban az években még rendszeresen jártam labdarúgó edzésekre és meccseken is pályára léptem. A gyakorlásokon kialakított, családias hangulat megtette a magáét, s végül a súlyemelés mellett döntöttem.”

 - Ehhez az elhatározáshoz feltehetően az első idők sikerei is kellettek?

„Mindig voltak olyan élmények, melyek tovább vittek előre. Arra is emlékszem, hogy 2000. október 16-án, húsz edzéssel a hátam mögött már az első versenyemre is sor került. Öt jó gyakorlattal, 105 (45, 60) kilóval végeztem.  

 - Mi volt az a következő eredmény, amelyet említésre érdemesnek tart?    

„2004-ben egy korosztályos válogatott találkozón 295 (135, 160) kilót teljesítettem. Igaz ekkor már 128 kilóval mérlegeltem. Ebben az időben belekóstoltam az Erős Ember nevet viselt, hazai versenysorozatba is; ezt Darázs Ádám ajánlotta. Néhány évig ezt is próbálgattam, de végül maradt a súlyemelés.”

- Közben klubot is váltott, s az ország másik végére költözött.

„Miután az érettségit követően az egyéves, külkereskedelmi üzletkötő képzést is befejeztem, elfogadtam a szegedi Oláh Imre hívását. Döntésemben komoly szerepet játszott a tanulási lehetőség: jelenleg már a végéhez közeledek jogi tanulmányaimnak.”

 - Az évek során párhuzamosan mind jobbak lettek az eredményei is. 

„Igen, és ez a nemzetközi porondra történő kijutásomat is jelentette. Először 2006-ban indulhattam világbajnokságon. Dominikában a harminc induló között 17. lettem 363 (168, 195) kilós összesítéssel. Újabb három évre volt szükségem a komoly küszöbnek számító, 400 kiló eléréséhez. Ezt  2009-ben, a bukaresti Eb-n sikerült teljesítenem. Most 415 kilónál tartok, ezt az idei világbajnokságon 192 és 223 kilós fogásokkal hoztam össze. Szakításban az előkelő, ötödik helyen zártam.”

- Óhatatlan a kérdés felvetése: ilyen, vagy hasonló eredménnyel mire számíthatnak a szurkolók Nagy Pétertől Londonban? Van-e remény arra, hogy a legerősebbek, az A-csoport küzdelmeiben láthassák viszont?

„Ez egy rendkívül összetett kérdés, amelyben a józan ítélőképességnek és a taktikázásnak egyaránt komoly szerep juthat. Az A-csoport nyolc-, esetleg tízfős kiléte ugyanis attól függ, kit hány kilós összeredménnyel neveznek be? Ha például engem 420-ra, akkor a bejelentett, kezdő fogásaim összesítése nem lehet kevesebb, mint 400 kiló. Mondjuk konkrétan például (190, 210). A nevezések alapján alakul majd ki az A-, illetve a B-csoport mezőnye.

 - Akárhol is lép majd végül Nagy Péter dobogóra, az élen óriási csaták várhatóak.

„Van három-négy, egyértelműen kiemelkedő klasszis, akik 460-470 kiló közötti eredményre képesek. Ide tartozik az iráni Salimi, ha indul, az ukrán Udacsin és az egy hónap alatt (!) 32.5 kilót javítva, 460 kilóssá előlépett orosz Albegov is. A következő csoport a 430 kiló körüliek társasága. Az én célom az lehet: minél közelebb kerülni hozzájuk.

 - A súlyemelés után essék szó másról is. Mivel tölti az idejét, ha nem emel és nem tanul?

„Szívesen nézek rajzfilmeket, vígjátékokat. Szegediként természetesen minden kézilabda és vízilabda mérkőzésen ott vagyok évek óta, így már a törzsszurkolók közé számítok.”