2012.05.22. 07:17          

Hozzájárult Dombi és Kökény sikeres londoni felkészüléséhez

Londoni olimpiai várakozásainkat az egyik tábor derűsebben, a másik visszafogottabban minősíti. Abban azonban úgy gondolom, minden sportkedvelő megegyezhet, hogy ha valakiktől, hát az úszóktól és a kajak-kenusoktól várhatjuk az érmeket, illetve a pontszerző helyezéseket. 

Az utóbbi évtizedek két, legsikeresebb sportága ezekben a napokban ugyancsak bőviben van az eseményeknek. Debrecenben az úszók Európa-bajnokságán már az első napon magyar győzelemnek és további érmeknek tapsolhatott az ország. Ismerve az erőviszonyokat, vasárnapig még jó néhány alkalommal megimétlődhetnek a hétfői nap hazai sikerei, amelyekben bízunk és valahol el is várjuk azokat.

A kajak-kenu sportban többlépcsős küzdelemsorozat utolsó fázisához érkeztek legjobbjaink. Óriási a küzdelem a számos kiválóság között: ki is melyik hajóosztályban induljon, aminek eldöntésére izgalmas válogatók zajlanak. Nem az első alkalom  a mostani, hiszen elég csak az Athén előtti, hatalmas küzdelmet hozott szétlövésre emlékezni, amikor Janics Natasa valóban csak centiméterekkel előzte meg Kovács Katalint, s szerezte meg ezzel az egyéniben való indulás lehetőségét.

Az elmúlt hétvégén a londoni rajtért csaptak össze a várományosok. Végérvényesen tulajdonképpen alig dőlt el bármi is. Inkább csak annyit történt, hogy szűkült a jelöltek sora. Kozák Danuta lépéselőnyt szerzett az Amerikából hazatért Fazekas Krisztinával szemben. Ugyanez történt a férfi kajak ketteseknél is, ahol a Dombi Rudolf - Kökény Roland egység nyert a Tóth Dávid - Kulifai Tamás kettős előtt.

A válogatási elvek szerint utóbbiak egy hét múlva visszavághattak volna legyőzőiknek, s amennyiben ragaszkodnak ehhez a lehetőséghez, úgy Dombiék kénytelenek lettek volna elindulni Duisburgban. S ekkor jött a váratlan, s abszolút nagyvonalú edzői döntés: Fábiánné Rozsnyói Katalin ugyanis mivel nem látott reális esélyt az egyenlítésre, így inkább lemondott Duisburgról.

Tegyük a kezünket a szívükre: hazánkban ez a fajta realitás plusz nagyvonalúság egyáltalán nem mondható jellemzőnek. Sokkal inkább a kicsinyesség, a másiknak ha lehet, keresztberakás a jellemző. Ez a Fair Play díjat érdemlő, nemes gesztus viszont valóban hozzájárult ahhoz, hogy Dombi és Kökény mielőbb, immár konkrétan csak és kizárólag a londoni megméretésre, az arra való formaidőzítésre koncentrálhasson.

Fábiánné tettéhez csak gartulálni lehet! És kívánni, hogy minél többen legyenek a maguk helyén hasonlóan nagyvonalúak.