2012.05.02. 23:21          

Mocsai Lajos még vissza is térhet Veszprémbe

Amint mennek a dolgok mostanság kézilabda vonalon, nagy a gyanúm, a napi szenzációkra éhes újságok néhány munkatársat direkt Veszprémbe telepítenek majd. Onnan ugyanis annyi, de annyi eseményről számolhatnak be, amennyiről csak akarnak. Meg azoknak az ellenkezőjéről is. Ahogy kell.

Hogy mi kerül végül a címoldalra, s mire megjelenik, áll-e még az ott szereplő állítás, vagy már az ellentéte sem igaz? Nehéz ezekre a felvetésekre választ adni. A témát kétségtelenül az elmúlt három év alapján Benedek Elek babérjaira is igényt tartható Nagy László jelenti majd. A balkezes bombázó világsztár, ebben a történetben ez az egyetlen, biztos pont. A puszta tényen kívül viszont minden instabil, bizonytalan. És az sem biztos, hogy holnap vagy holnapután a mai hírek, információk hogyan állnak, megállnak-e még egyáltalán?

A nagy veszprémi történetben persze számos, kisebb-nagyobb epizodista is fel-feltűnik. Ilyen például a klub társadalmi elnöke, dr. Hunyadfalvy Ákos is, akinek néhány napja adott mini-interjújára már egyre kevesebben emlékeznek. Jómagam félretettem a sportnapilap kis keretesét arra számítva, hogy ez még téma lehet.

A szememben korrekt sportvezető - akitől egy veszprémi adósság résztörlesztését bizonyító postai átutalás szelvényét keményen őrzöm - arról nyilatkozik, hogy a világ egyik legjobb edzőjét mi minden indok alapján engedi el a veszprémi klub egy évvel a szerződése lejárta előtt. Máshol több helyütt is olvastam, hogy Mocsai Lajos mester megfáradt, sok már neki Veszprémből naponta ingázni Balatonlellére. S ami ennél sokkal fontosabb: a szövetség levélben közölt kérésének is eleget tesznek ezzel a nemesnek értékelhető gesztussal.   

Hunyadfalvy öt, sikerekben gazdag évadról is beszél, meg temérdek nehézségről és tragédiáról is. „A múlt ragyogó eredményeinek köszönhetően egyik félben sincs hiányérzet, s ezt alátámasztja, hogy trénerünk és az elnökség is nyitott a további együttműködésre, akár Mocsai Lajos visszatérésére is.” 

No, ezt a szó szerinti idézetet a cikk megjelenése - április 26-a óta - képtelen vagyok megemészteni. Nem is elsősorban a múlt ragyogó eredményeinek felemlegetése mozgatta meg a fantáziámat, bár ezen a kitételen is el lehetne elmélkedni. Nem csak szóban, írásban is, hiszen az MKB Veszprém a KEK-győzelem, a bajnoki- és kupasikerek ellenére is minimum „vegyes” eredménylistával büszkélkedhet az elmúlt öt év történéseit tekintve. A legnagyobb hatást a további együttműködés, a visszatérés lehetőségének hangsúlyozása tette rám, ez „fárasztott” el.

Ez a befejezés ugyanis arra emlékeztetett, amikor a hatvanas-hetvenes években a „természetesen” szabad, minden irányítástól független sajtóban, ha bármilyen aprócska kritikára is merészkedett valaki, az írás végén mindig ott kellett lennie a pozitív végkifejlet reményének. Ahogy annak idején mondták volt: a „vörös faroknak”.

Eddig többek között azt is hittem (nem túl nagy meggyőződéssel ugyan), hogy a világ alapjaiban megváltozott. Ez a befejezés - amire tényleg semmi szükség nem lett volna az egyébként is szép, elbocsátó szavak után - azonban megnyugtatott: a látszat ellenére a régmúlt ma is kísért. Van megható együttműködés a szövetséggel, vannak udvarias tiszteletkörök, és van könnyfakasztó búcsú, s mintegy ráadásként, van „vörös farok” is a cikkek végén.

Ha jól belegondolok, az elnök optimizmusa rám is átragad. Semmi sem lehetetlen ebben az országban. Akár egyszer még Mocsai Lajos is visszatérhet Veszprémbe.?.