2012.01.28. 13:47          



Szécsényi József_MOB12.jpgA magyar atlétika igazán nem dúskál nemzetközi szintű teljesítményre képes versenyzőkben. Kiss Balázs kalapácsvetésben megszerzett atlantai (1996) aranyérmét például 2000-ben, Sydneyben totális leszereplés követte, de azt követően sem változott gyökeresen a helyzet.  Pekingben ugyan Pars Krisztiánnak járt volna az ezüstérem, s az óta is ő az egyetlen, valóban komoly adunk a nemzetközi színtéren.


     Pontosabban van egy másik, lehetséges atléta-ütőkártyája a magyar sportnak, ő pedig Kővágó Zoltán. Az athéni olimpián (2004) egy doppingesetet követően harmadikról másodikra előlépett, még mindig csak harmincharmadik évében járó klasszis a 2011-es esztendőben például a világranglista élén végzett. Tehetsége vitathatatlan, kiszámíthatatlansága miatt viszont vele kapcsolatosan senki nem mehet biztosra. Kővágó ugyanis egy eléggé rapszodikus ember, aki eddig nyolc edzőt „fogyasztott” el, s jelenleg sincs, aki irányítsa a felkészülését.Kővágó Zoltán_MOB12.jpg


     - Zoli óriási tehetség, ezt sok év óta hangoztatom - válaszolta a mob.hu érdeklődésére dr. Szécsényi József, aki két és fél évig felügyelte Kővágó edzésmunkáját. - Azokkal az adottságokkal, amelyek őt jellemzik, már réges- régen - és nem egyszer! - hetvenhárom méter fölött kellett volna dobnia. Azzal az önfejűséggel azonban, ahogy ő csinálja, minden csak teljesen véletlenszerűen történhet meg. Így például az is, hogy a legjobb eredményeit rendre az év fő versenyén érje el.


     - Ön mikor került a képbe Kővágónál és meddig tartott a kapcsolatuk?


     - 2009. tavaszán keresett meg azzal, hogy legyek az edzője. Ezt a minőséget nem vállalhattam, mivel az edző szerintem a tanítvány minden edzésén ott van. Így abban maradtunk, hogy egyetlen fillér térítés nélkül a szaktanácsadója leszek, és hetente átlagban háromszor le is utaztam Szolnokra. Nagyon szívesen tettem, amit tettem, s úgy gondolom, nem is volt eredménytelen a közös munkánk.    


     - Akkor mégis miért szakadt meg az együttműködésük?


     - Négy okból is, amelyek mindegyike az én alapelveimmel ellentétes volt. Szerintem nem csak hajózni, tanulni is kell. Márpedig én őt doktoráltatni akartam és meg is tudta volna csinálni, de kibujt a lehetőség alól. A másik a kommunikáció teljes hiánya volt, pedig az élet bármely területén ez is nagyon fontos dolog. Amit talán a legnehezebben emésztettem meg, az az edzőtáborozásokkal szembeni teljes ellenállását illette. Neki nem volt jó sem Tata, sem Budapest, de az általam ezek után még felajánlott Debrecen vagy Nyíregyháza sem. Márpedig szerintem egy felkészülési időszakban legalább háromszor ilyen, kéthetes periódusokra is szükség lenne. Az utolsó témát nálam a mentális felkészüléshez elengedhetetlenül szükségesnek tartott, abszolút kiegyensúlyozott magánélet jelenti. Szóval az elveink jelentős különbözősége miatt váltunk el.


     - Az óta egyáltalán nem beszéltek egymással?    


     - Zoli kétszer is megkeresett, és kérte, dolgozzunk ismét együtt, de más oldalról is jelentkeztek nálam ebben a témában. Képzelje, még az Amerikában élő lányom is arra akar rávenni, hogy állítsam vissza a félbeszakadt kapcsolatot. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a magyar sportnak és az atlétikának is sokat jelenthetne egy olimpiai aranyérem, aminek megszerzésére ő abszolút alkalmas lehetne. Ráadásul egy közös siker az én edzői pályafutásomra is feltehetné a koronát. Szóval, igazán nem tudom, mitévő legyek. Az idő előrehaladott volta miatt napokon belül meg kell hoznom a konkrét döntést.

(Forrás és fotó: Jocha(Press) Károly)

süti beállítások módosítása