Amikor hajnali hat óra után sikerült becsobbannom egy fél kádnyi, kellemesen meleg vízbe, gyorsan összeszámoltam: mennyi mindennel adós maradtam a kis „magánújságomat” meglátogatóknak. Persze azonnal hallom a kézenfekvőnek tűnő választ: mi az, hogy hajnali hatkor? Hát igen, minden relatív. Ha az olimpián mozogni próbáló újságíró - aki most történetesen a fotókra próbál koncentrálni - rendszeresen jóval éjfél után dől a nem, túl kemény ágyikóba, és például ma ez csak itteni két órakor sikerült neki, akkor mindjárt más a „hajnali hat” megítélése.

Persze siránkozni kár lenne, hiszen senki nem azért van itt, hogy alvó-, vagy netán hízókúrán vegyen részt. Az események egyre jönnek, „sűrű, tömött sorokban”...Az adósságok pedig egyre halmozódnak.

Ráeszméltem például, hogy a tegnapelőtt, hétfőn, nagy küzdelmeket követően ötödikként végzett 57 kilós cselgáncsozónőről, Karakas Hedvigről eddig vajmi kevés szót ejtettem. Pedig ez a 22 éves fiatal talán három hónapja határozta el magát (nagy merészen), hogy edzőt vált, utána még egy combsérülés is közbejött neki. Szóval az ötödik helyet is meg kell becsülni, s nem azért, mert ismételten kapom a biztatásokat, hogy az olimpiai arany-, ezüst- és bronzérmesekről megjelentetett könyveim után mikor jönnek a helyezettek...

Karakas után néhány szó az úszókról, akik most már bizonyosan a remélt-várt szint alatt teljesítenek. Ebben elsősorban két kulcsember, Cseh László és Hosszú Katinka eddigi, szerény produkciója a ludas. Cseh elmondta, egyszerűen nem érzi, hogy kijönne belőle az elvégzett munka. Hosszú pedig elvállalta, hogy a 200 pillangó és a 200 vegyes közül az egyiket fel kellett volna adnia. A mindkét klasszisunknál meglévő, tisztességes önkritika nagyon jó dolog, emberileg szimpatikusak, de ettől még az eredmények változatlanul maradnak.

Kedden egyébként két csapatunk is meccselt: előbb a pólósok maradtak alul hatalmas csatában Montenegró ellen 11-10-re úgy, hogy végig az ellenfél vezetett. A kapuban most éppen Szécsit kellett lecserélni, s bár Nagy Viktor bravúrokat mutatott be, de a túlsó oldalon Stepanovic személyében hasonló hatásfokú hálóőr védett.

A történelem egyébként megismételte önmagát. Pekingben az első csoportmeccsen (itt a szerbek után jött a Montenegró elleni csata) találkozott Kemény Dénes legénysége az akkor alig néhány hónapos múltra visszatekintő államocska legjobbjaival. Akkor 10-9-re vezetett Montenegró, de négy (!) másodperccel a vége előtt Varga Dénesnek sikerült az egyenlítés. Most is egy gól volt a különbség (11-10) és az utolsó másodpercekben ismét Varga Dénes vállalta el a lövést, de kiszorított helyzetben csak a kapufa tetejét találta el.

.

Montenegró egyébként minden dicséretet megérdemel, hiszen a 660 ezres kis ország nem csak vízilabdában erős, hanem például női kézilabdában is. A Podgorica csapata döntően hazai játékosokra épülve vitte el a BL-győzelmet az agyonsztárolt győriek elől, akiknél a csodaedző, a norvég Karl-Erik Böhn sem tudta beváltani a győzelmi reményeket. Szerencsére a férfiak válogatottja  7-9-es, első játékrészt követően 22-19-re nyert a rendkívül harcos és kellemetlen stílusban játszó koreaiakkal szemben, így versenyben maradt a nyolc közé jutásért. Biztató, hogy Császár Gábor immár hosszú ideje vezéregyénisége az együttesnek, amelyben a másik "kisember", az ugyancsak rendkívül mozgékony és gólveszélyes Lékai Máté is kulcsfigurává lép elő

.

Maradjunk inkább Londonban, ahol ma, szerdán este nagy reménységünk, Gyurta Dániel felé fordul a figyelem. Gyurta 100 mellen az előzetesen várható szint felett teljesített 4. helyével, alapos egyéni csúcsjavításával. Remélhetőleg az elmaradt bronzérem hiánya csak tovább fokozza ennek az egyébként is kiváló küzdőnek az akaraterejét, amire egészen biztosan szüksége is lesz. Remélhetőleg ő menti majd meg az úszók meggyengült tekintélyét.