Van, aki elhiszi és van aki nem. Mindenki azt gondol, mond, hisz, stb., amit akar. Én csak annyit mondok, hogy a napokban többekkel beszélgetve, szóba hoztam ezt a lehetséges cserét, amiről most már nyíltan írnak itt-ott-amott.

     Mármint arról, hogy Egervári Sándornak „lapát”. Mivel nem vagyok sem rokona, sem „csókosa” Egervárinak, így ezt az esélyt egy pillanatig sem kívánom lebecsülni. Magyarországon ugyanis minden előfordulhat, meg annak az ellenkezője is. Miként az is igaz, hogy a hollandok elleni összeállításnál minimum erősen furcsállható húzásokat követett el az egyébként elég komoly sikerlistával rendelkező szakember. Azt meg elég nehéz az ő nyakába varrni, ahogyan a védelem tagjai - teljesen mindegy, milyen összeállításban léptek pályára! - szó szerint leblokkoltak, szinte meg sem mozdultak. Nem is egy alkalommal. Erről azután végképp nem Egervári tehet!

Más kérdés, az 1-4-től függetlenül is jöhet egy váltás, de ha ez így következik, miért éppen a portugál mágus? Ez az ember ugyanis lehetett bármilyen kiváló játékos, miként edzői minőségében is lehet az átlagot meghaladóan rátermett és eredményes, olyan csúnya öngólt vétett a 2011. őszén volt lefejeléssel, amit más országban azonnali kirúgással honoráltak volna. Ezt a felvetésemet nem egyedül tennem, de erre semmi válasz nem jött mindmáig. Márpedig ez az ember többszörösen is nagy „luftot” rúgott, hiszen előbb ismételten letagadta, hogy bármi is történt volna, majd februárban nem ment el a bíróságra. Áprilisban azután csak megvilágosodjon neki: mégis csak történt ott valami kis közjáték és hipp-hopp, elnézést is kért. Azért meaculpázott, amit korábban többszösen tagadott! 

     Most pedig ezt az embert akarják előléptetni, mert nyilvánvalóan nem véletlenül nyitották meg valahol odafönn a zsilipeket és árasztották el a sajtót az „előzetessel”. Ezzel a kiszivárogtatással megfélemlítették Egervárit, a játékosokat meg minimum elbizonytalanították, hogy akkor most ki is lesz az ő főnökük.

     Ez a recept amióta az eszemet tudom, mindig be lett váltva és ettől a legritkább esetben lett jobb bármely csapatnak a teljesítménye. Sousáról pedig már fentebb megírtam, szerintem erkölcsileg jókorát botlott, esetét a kézilabdázó Nagy Lászlóéhoz hasonlítanám. Egyikük sem egyenes ember és ezen az sem változtat, ha ki ki  maga helyén elér komoly, elismerésre méltó szakmai sikereket. 

     A magyar labdarúgó válogatott - legyen bárki a kapitánya holnaputántól -  pedig továbbra is ott fog botorkálni, ahol eddig. Bár ne lenne igazam!