2012.06.08. 08:38          

Schmittné Makray Katalin és Guczoghy György átvette a kitüntetést

Zártkörű, abszolút minőségi részvétel mellett rendezte meg a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) csütörtökön azt az összejövetelt, amelyen „A Magyar Tornasport Halhatatlanjainak Klubja” újabb négy taggal bővült.

A komoly előzsüri - Lukács József és dr. Vígh László mesteredzők vezetésével - erre a kitüntetésre méltónak találta Schmittné Makray Katalint, (a volt köztársasági elnök, a MOB örökös tiszteletbeli elnökének feleségét) Guczoghy Györgyöt, Harmath Józsefet és Kisteleki Antalt.

A megjelentekben - többek között ott volt Köteles Erzsébet és Lemhényiné Tass Olga olimpiai bajnok, Szekeres Pál olimpiai bronzérmes, többszörös paralimpiai bajnok vívó és Maráczi Márta, a korábbi női kapitány is - őszinte hiányérzetet váltott ki a hír, mely szerint Harmath József tanár úr külföldi útja, Kisteleki Antal egykori olimpikon, későbbi mesteredző - Guczoghy György irányítója - pedig egészségügyi okok miatt volt kénytelen távolmaradni.

Az ünnepséget megnyitó dr. Magyar Zoltán - kétszeres olimpiai bajnok, a MOB szakmai alelnöke, aki egy személyben a szövetség elnöke is - elismerésre méltó módon azt hangsúlyozta, hogy ezek a sportemberek valamilyen módon mind a négyen meghatározók voltak életében és sportpályafutásában. Így különös öröm tölti el, hogy kitüntetéseiket éppen ő jelentheti be.

Először Makray Katalint köszöntötték szóban és a szövetség munkatársa, Tihanyi Endre által készített filmösszeállítással. Érdekes volt látni, amint az 1964-es, tokiói olimpia felemáskorlát versenyszámának ezüstérmese a Postás SE irodájában a régi, „tekerős” számológépen könyvelési munkákat végez. Gyakorlatát látva, azzal kapcsolatosan az ünenpelt korrektül bevallotta, igazából neki a harmadik helyen kellett volna végeznie. Az ezüstöt csak azért kaphatta meg, mert a korszak abszolút nagysága, a csehszlovák Vera Caslavska csúnyán rontott.

A másik kitüntetlést a márciusban ötvenedik születésnapját ünnepelt Guczoghy György vehette át dr. Magyar Zoltántól. A Honvéd egykori világklasszisa - aki a moszkvai olimpia csapatversenyének bronzérme mellett háromszoros Európa-bajnoknak is mondhatja magát - azt hangsúlyozta, hogy az emlékezés neki milyen sokat jelent. Az, hogy nem felejtették el, erőt ad neki a továbbiakhoz is. Gyakorlatait ő maga is különös érdeklődéssel figyelte, hiszen bevallottan vagy másfél évtizede látta azokat utoljára.