2012.01.22. 22:20          

A vidékiek eleve hátrányban vannak a fővárosiakkal szemben

Kis Gergő a magyar úszósport egyik markáns egyénisége. S ezzel párhuzamosan az egyik legkomolyabb esélyes egy bravúros londoni szereplésre. Vele sokkal nehezebb találkozni, mint válogatottjaink legtöbbjével,  hiszen vagy Ajkán edz mesterével, Farkas Andrással, vagy valahol edzőtáborban folytatja felkészülését. A napokban miniszteri elismerő oklevelet kapott, amit személyesen vett át Réthelyi Miklós NEFMI-minisztertől. A mob.hu ott kérdezte őt.

- Nem kell ezt különösebben bizonygatnom, hogy a vidékiek eleve hátrányban vannak a fővárosiakkal szemben - állítja Kis Gergő. - Elég csak ezt az alkalmat venni. Nekem kemény autóutat kell megtennem, hogy Ajkáról „felugorjak” a fővárosba, s ilyenkor természetesen edzést is ki kell hagynom. Egyébként minden lehetőséget ugyanúgy megkapok, de a távolság így is épp elég gondot okoz.

- Mióta kényszerül ingázásra. s egyáltalán: mióta készül arra, hogy egyszer a legnagyobbak között emlegessék?

- 1988-ban születtem Tapolcán, január 19-én ünnepeltem a 24. születésnapomat. Hat éves korom óta úszom az ajkai „Rája 94” nevet viselő klubban, méghozzá az első perctől Farkas András irányításával. Mivel már az athéni olimpián is lehetőséget kaptam  tapasztalatok szerzésére, így a komolyabb edzőtáborok még előbb elkezdődtek. Van is bennem már egy kis fásultság a táborokat illetően - most például nyolcadszor vagyok a balatonfűzfői komplexumban...

- Nem próbálta kérni, kaphasson máshol is lehetőséget?

- Voltak erőtlen próbálkozásaim, de most végre sikerült egy másik helyszínt találnunk. A következő edzőtáborozásomra véletlenül Szombathelyen kerül majd sor, ahol annak idején életem első korosztályos versenyén vehettem részt. Emlékszem, az egyik számban bronzérem helyett véletlenül aranyat kaptam, amelyet azután édesanyám vitt vissza a rendezőknek.

- Fűzfő, Szombathely vagy más helyszín, mindegyik egy célt szolgál.

- Rettenetesen komolyan igyekszem készülni, különösen azt követően, hogy a legutóbbi világbajnokságról két bronzéremmel jöhettem haza. Igaz, az elsőt, a 800 gyorson kiérdemelt medált sokan fanyalogva fogadták, mondván, ez a táv nem olimpiai szám. Amikor azután ezerötszázon is harmadikként értem célba, elhallgattak a korábban megszerzett érmem értékét kicsinyítgetők.

- A világbajnoki harmadik hely kiharcolása másfél kilométeren nagy nemzetközi visszhangot kapott, de az elért időeredmény (14:45.66 perc) talán még fokozta az elismerést.

- Magam is megdöbbentem, hogy ekkorát javultam, hiszen korábban a 15 perc volt az álomhatár. Már az előfutamban is jóval belül kerültem a negyedórás küszöbön, de erre az időre én sem számítottam. Megvallom, ha ezt az eredményt meg tudnám ismételni Londonban, akkor a helyezéstől függetlenül már elégedett lennék.

- Főleg azok után, hogy félig-meddig kényszerből váltott korábbi fő számáról, a 400 méteres vegyesúszásról a hosszabb gyorsúszó számokra, hiszen Sanghajban azért nem indulhatott, mert 0,03 másodperccel gyengébb időt ért el, mint Verrasztó Dávid. Ez a két Vb-bronzérem egyben azt is jelentheti, hogy végképp eltávolodott a vegyesúszástól?

- Akit érdekel, már ismeri erről a témáról a véleményemet, ezért nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Kétségtelen az is, hogy az ezerötszázra történő felkészülés erőim jelentős részét leköti. Ám az még nem biztos, hogy a május végén esedékes, antwerpeni Európa-bajnokságon nem állok rajtkőre 400 vegyesen is. Elvégre ott négy magyar is indulhat - majd meglátjuk.   

Megjelent: 12. 01. 22.

(Forrás és fotó: mob.hu / Jocha(Press) Károly)