Alig kezdődtek el a londoni ötkarikás vetélkedések,máris elsodort az ár. Nem könnyű egyik helyről a másikra átérni, úszásban pedig a rendkívül korlátozott számú sajtóbelépők miatt eleve csak a délelőtti előfutamok maradnak. Meg is néztem a csaknem teljes délelőtti programot, ahol egy nagyon balszerencsés esetet, Cseh Lászlóét is látnom kellett.

Az első nap meghozta az első magyar érmet. A tatabányai Csernoviczki Éva – akit édesapja, Csernoviczki Csaba készít fel – rendkívül izgalmas csatában jutott a vigaszágról a bronzmérkőzésig. Ott a japán Tomoko ellen harcolt hatalmasat, s a hosszabbításban az első akció az övé volt, így szerzett bronzérmet.

Londonban egyébként eddig messze várakozáson felüli az időjárás. A napi hatszori esőzésnek vasárnapig híre-hamva sincs. Reggelente néhány, vékonyka bárányfelhő látható az égen, így legalább ezért nem kell aggódnunk egyelőre. (Napközben száguldó viharfelhők is jártak errefelé.) A közlekedésért annál inkább. Az olimpiai út nem folyamatos, s ahol lehetne nyomni as gázt, a sofőrök ott is leginkább negyvennel baktatnak. Így időben el kell indulnia mindenkinek, aki a helyszínen akarja látni a magyar szempontból fontos eseményeket.

Vasárnapra ezekből bőven jutott. Az első hely természetesen az aranyérmet szerzett Szilágyi Ároné, de csak orrhosszal maradt el tőle a rendkívül jól küzdő, végül egyetlen pont miatt ezüstérmes Ungvári Miklós. A férfi kézilabdázók akár nyerhető meccset buktak el kettővel, a vízilabdázók viszont nagyobb pofonba léptek bele. Technikai gondjaim miatt természetesen ezekre az eseményekre még később tudok visszatérni.