2012.07.07. 08:41          



Imre Géza sajnálja, hogy Boczkó Gábor nem jutott ki Londonba

Imre Géza_2012_MOB.jpgA napokban megtartott, előrehozott tisztújító közgyűlésén a Magyar Vívó Szövetség elnökség tagjai közé választották a sportág négy, londoni reprezentánsának egyikét, a párbajtőrvívó Imre Gézát. Az olimpiai bronz- (1996, egyéni) és ezüstérem (2004, csapat) tulajdonosát először erről a vadonatúj megbízatásról kérdeztem.

 „Előzetesen egyeztettek velem erről a lehetőségről, amit én mindenképpen nagy megtiszteltetésnek tartok” – summázta a történteket a Honvéd sportolója. „A körvonalazott megállapodás értelmében a versenyzőket fogom képviselni a testületben. A részletek azonban még pontosítás tárgyát képezik.”

- Bizony hosszú út vezetett idáig, hogy immár sporttársaival hivatalból is foglalkoznia kell, miközben még javában versenyez.

 „Bár abszolút nem vándormadár típus vagyok, mégis megfordultam számos klubban. Amikor édesanyám meglátta az I. kerületben, a Tárnok utcai iskola hirdetőtábláján az invitálást, el is dőlt a sorsom. Előtte ugyan úsztam, egy évig pedig rendszeresen jártam teniszedzésekre is, de az első, Csepelre tett utazás meghatározta a későbbi éveimet. Ez 1983-ban történt, majd a BVSC, az Újpesti Dózsa, illetve később UTE és a BSE következett, amíg 1996-ban immár hosszú távra kikötöttem jelenlegi egyesületemben, a Budapesti Honvédban. Jelen állás szerint úgy tűnik, itt is fejezem majd be, de ez még odébb van. Egyébként ősztől már edzőként elkezdek kis gyerekekkel is foglalkozni.

 - Pályafutása nem csak rendkívül hosszú, de igen eredményes is.

 „Már az első, nemzetközi gyerekversenyen – akkor még tőrvívásban próbálkoztam – sikerült nyernem, s valahogy a későbbi években is úgy alakult, hogy egy-egy hullámvölgyet mindig jó időben szakított meg egy újabb siker. Ide számítom a junior Vb-n elért ötödik helyemet, majd 1992-ben, a még nem egészen tizennyolc évesen kiharcolt felnőtt országos egyéni bajnoki címet is. Emlékszem, szegény Kolczonay Ernővel vívtam az első meccsemet.”

- A bajnoki győzelem megtette a hatását, hiszen 1993. tavaszán már meghívták a válogatott keretbe.

„Onnan viszonylag egyenes utam volt az 1996-os, atlantai olimpiáig, ahol bronzéremig jutottam, közben megismerkedtem későbbi feleségemmel, Kökény Beával is. 2000-ben sajnos, nem jutottunk ki Sydney-be, amit 2004-ben, Athénban sikerült kipótolnunk egy csapatbeli második hellyel.”      

- Pekingben be kellett érniük egy szerénynek mondható, ötödik helyezéssel, hogy azután most, Londonban - csapatverseny hiányában - egyedül képviselhesse a magyar párbajtőrvívást.

„Nagyon sajnálom, hogy így történt, hiszen vívótudása alapján Boczkó Gábornak egyértelműen ott lett volna a helye. Ám ha van pechsorozat, akkor az őt tényleg üldözte. A tavalyi világbajnokság nem jól sikerült neki, de a kijutást még felkínáló két versenyen egyaránt sérülten kellett próbálkoznia. Katarban például agyrázkódást követően is eljutott a legjobb tizenhat közé, ahol úgy vesztett egy tussal, hogy amennyiben ő adja az utolsó találatot, azzal ő is kijutott volna az olimpiára.

- Így viszont egyedül kell majd a „rengetegben”, a harminckettes mezőnyben csatáznia. Vannak olyanok, akiket minél tovább elkerülne?

 „Ilyen lett volna Boczkó is, akivel szemben erősen negatív a mérlegem. Így a legnagyobb „mumusom” az olasz Pizzo lehet, aki a Vb-n a legjobb nyolc között búcsúztatott, s az Eb-n pedig már a legjobb hatvannégy között megállított. Vannak mások is, akikkel nem egy gyönyörűség meccselni, de természetesen mindent el fogok követni azért, hogy minél tovább versenyben maradjak. A konkrét eredménytől függetlenül is vannak magammal szemben elvárásaim, amelyeknek ha meg tudok felelni, ha valóban mindent megtettem, akkor emelt fővel jöhetek majd haza. Nagyon sok segítséget kaptam az „Alesy” cégtől, amelynek munkatársai rengeteg méréssel és konkrét táplálkozási tanácsokkal is támogatták felkészülésemet.

 - A konkrét versenyén kívül mire lesz leginkább kíváncsi az angol fővárosban?Imre Géza_Kökény Bea_MOB.jpg     

„Legjobb tudomásom szerint az érkezésünk napján, 29-én lesz egy izgalmasnak ígérkező mérkőzése a férfi kézilabda válogatottunknak, amit mindenképpen szeretnék a helyszínen megtekinteni. Egyébként többszörös kézilabdás elkötelezettségem van, hiszen Bea az FTC nők ügyvezetőjeként azon fáradozik, hogy jövőre még szorosabb meccseket játszanak a győriekkel. Mellette a tizedik éves fiunk is kézilabdázik, így őt is rendszeresen figyelnem kell a lelátóról.

- Harminckilencedik évében jár, gondolkodik a visszavonuláson?

 „Egyelőre igen jó állapotban vagyok, ennek ellenére már csak egy-egy évre tervezek. A 2013-as, budapesti Vb-n még nagyon szeretnék ott lenni, mert 1991-ben - akkor is Budapest volt a házigazda - még csak közreműködőként nézhettem a versenyeket, miközben rettentően irigyeltem a hazai közönség támogatását élvező válogatottjainkat. Ezt a hangulatot szeretném a páston is átélni.”

 

 


Szerző: JochaPress