2012.06.21. 22:09          



Korrektebb lenne, ha nem hirdetne válogatási szisztémát

 

 

Az igazságról már eddig is sokan és sokfélét írtak, állítottak, vélekedtek róla, és folytathatnám. Akár az egyik sláger szövegét is idézhetjük, mely szerint „szerelemben soha nincsen igazság”.

Ezen is el lehetne vitatkozni, ám ez itt és most nem egy érzelmi  témákat feszegető rovat. Más kérdés, hogy aStorcz Botond_blog.jpg sporttal kapcsolatban is nagyon sokakról el lehet mondani, hogy szinte szerelmesek a maguk által választott sportágba. Akár több évtizedet is „rádobnak” az életükből azért, hogy egyszer feljussanak a legmagasabb csúcsokra is.

 Ezek az erőfeszítések nagyon sok esetben menet közben abbamaradnak. Megint másokról kiderül: nem elég tehetségesek, így hiába minden igyekezet, belőlük sem lesz világsztár. A csekély kisebbség viszont eléri célját; róluk szólnak a világversenyek tudósításai. Minimum a fél ország személyes ismerőseként vagy éppen példaképeként tartja számon ezeket a valóban kiváló sportembereket.

 Így van ez - és jól is van! - az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunkban, a kajak-kenuban. Ki ne ismerné Kammerer Zoltánt vagy éppen Storcz Botondot? Mindketten háromszoros olimpiai bajnokok. Storcz pedig ráadásul szövetségi kapitányként szolgál korábbi sikereinek sportágában.

Gyorsan tegyük hozzá, nem olyan egyértelmű sikerekkel, mint tette azt annak idején, versenyző korában. AzStorcz Botond_Kammerer Zoltán_blog.jpg eredményeken ez ugyan nem nagyon látszik. Arról sem ő tehet, hogy kenuban mindössze egyetlen magyar, Peking ötkarikás bajnoka, Vajda Attila rajtolhat majd Londonban. Férfi kajakban sem igazán úgy mennek a dolgok, ahogy ezt a korábbi években megszokhattuk, de ez sem Storcz bűne. Ha valamiről, hát sokkal inkább a klubokban folyó munkáról kellene itt beszélni.

A kapitány arról viszont tehet, hogy fölösleges feszültségekkel terheli a sportág legjobbjait. Szögezzük le: nem először. Az első, komolyabb baklövést 2011-ben követte el, amikor a meghirdetett elveivel homlokegyenest, beültette a férfi kajak négyesbe Kucsera Gábort. Azt a Kucserát, aki néhány éve hatalmas ígéretként került a fényre, és aki mindenképpen csak törtrészét váltotta valóra a benne rejlő lehetőségeknek. 2011-ben pedig odáig fajultak a dolgok, hogy Kucsera egyetlen versenyen sem rajtolt, mégis szorítottak neki helyet a négyesben.

Az eredmény ismert, nem a dicsőséges oldalra kívánkozik. Mit tett ezek után Storcz kapitány? Égre-földre esküdözött, hogy idén bizony másként lesz. Írásban rögzítette a válogatási elveket, s fogadkozott, hogy a leírtakból jottányit sem enged.

Azután jött a gyakorlat, amely nem igazolta vissza az előzetes, írásos ígéreteket. Storcz Botond ugyanis megint felrúgta a saját magának állított kordonokat! Most a nőknél ad maga ellen támadási felületeket. Két válogatót hirdetett meg, mégpedig mindkétszer egyes és páros sorrendben. Erre a második alkalommal már az egyes teljesen jelentőségét vezette, miután Storcz kijelentette: őt most már csak a párosok érdeklik.   

 Tévedés ne essék, még véletlenül sem Paksy Tímea nyílt levele ösztökélt arra, hogy leírjam a véleményemet. Paksy esete ugyanis szintén nem egyértelmű, de nem az például Szabó Gabrielláé sem. Elemezni lehetne akár Fazekas Krisztina „holtbiztos” csapattagságát is. És a sort még tovább lehetne folytatni.

 Ami nevektől függetlenül a lényeg: egy kapitány ne rúgja fel a saját magának írásban lefektetett elveket! Ha pedig erre képtelen, akkor mondja meg a szezon kezdete előtt, hogy márpedig ő majd figyel a versenyeken és mindenféle, előzetes elvek vagy ígéretek nélkül, a megfelelő időben eldönti a vitás kérdéseket. A lényeg: bármit ígér, azt tartsa be!

Szerző: JochaPress