2012.06.10. 11:01          



Kálovics Anikó negyedik olimpiáján maratonfutásban indul

 

 

Még 2011-ben megfutotta az olimpiai A-szintet Kálovics Anikó, a Zalaszám-ZAC színeiben versenyzőKálovics Anikó mikrofonnal_blog.jpg hosszútávfutónő. Őt egyébként évek óta diszkrét csend övezi. Edzőjével, Zsódér Zsolttal - aki egyben élettársa is - ideális kettőst alkotnak. Rengeteget versenyez; a mob.hu első érdeklődése idején éppen Indiából válaszolt sms-ben. Most itthon folytattuk a beszélgetést.

 „Bár Indiában igen meleg van, mégsem először futottam ott” - válaszolta a szombathelyi illetőségű atlétanő. - „Előbb Delhiben versenyeztem, most pedig Bangaloréban. Ilyen az én életem, nem mindig válogathatok. Most például szívem szerint lemondtam volna ezt a lehetőséget, de már korábban minden el volt intézve, így maradt a betyárbecsület.”

 - A sportbarátok azt már megtanulták az évek során, hogy Ön utcai futóversenyekre szakosodott. Azt viszont sokkal kevesebben tudják, hogyan kerül bele valaki ebbe az ugyancsak speciális versenyrendszerbe? 

Kálovics Anikó fut_Blog.jpg „A közhiedelemmel szemben nem óvodáskorom óta futok. Mint rendkívül mozgékony gyereket, édesanyám hatévesen elvitt úszni a helyi Vízmű SC-be, ahol egészen 13-14 éves koromig naponta edzettem és versenyeztem is rendszeresen. A fordulat kezdetét az jelentette, amikor az általános iskolai futóversenyeken a fiúkat is rendre magam mögött hagytam. A végső lökést pedig az adta, amikor a hagyományos kőszegi História futáson a felnőtt férfiakat is megelőztem.”

 -Az úszás tehát végleg elmaradt, a futásban pedig egyre jobb eredményeket ért el.    

 „Emlékszem, az egyik évben az ifjúsági Ob-n még serdülőként leköröztem a nálam évekkel idősebb második helyezettet. Kévés István edző jó alapokat adott nekem, nem hajtott túl. Ezért van az, hogy még ma, 35 évesen is élvezem a futást.”

 - Szóval akkor már közel vagyunk az utcai viadalokhoz?

 „Már tizenhat évesen belekóstoltam ezekbe a vetélkedésekbe, amelyek egészen más követelményeket támasztanak a részvevőkkel szemben, mint a pályaversenyek. Berkovits Imre és más hosszútávfutók gyakran mentek ausztriai futásokra, ahova  többedmagammal együtt engem is elvittek. Még az évben elnyertem életem első pénzdíját.”

 - Sokan bizonyára azt hiszik, ez egy könnyű pénzkereseti forrás.

 „Ez bizony hatalmas tévedés! Én például sok éven át pihenőnap nélkül kétszer edzettem napjában, ez alól csak a verseny napja volt kivétel. Nagyobb az igénybevétel, dombra fel és le futunk, méghozzá a kockakőtől az erdei utakig, mindenféle minőségű felületen. A hangulat a legkisebb városokban is elképesztő - mindenhol rengetegen vannak az útvonal mentén. Egyébként Olaszországban és Svájcban versenyzek legszívesebben. Svájc fővárosában, Bernben például minden elképesztően profi módon van megszervezve.”  

 - Azért a pályaversenyeket sem hanyagolta, hiszen huszonhárom éves korában az ötkarikás játékokra is kijutott.

 „Sydneyben, Athénban és Pekingben egyaránt rajtolhattam, mégpedig mindig tízezer méteren. Londonban viszont a Frankfurtban elért 2:33:58 órás eredményem révén lehetek majd ott a maratonfutás rajtjánál.”

 - Évente 30-35 alkalommal áll rajthoz. Mit gondol, meddig lehet ezt még csinálni?

 „Volt olyan szezon, amikor 45 versenyem is volt, ami rengeteg. Ha minden tőlem függne, beérném 20, maximumKálovics Anikó_Zsódér Zsolt_blog.jpg 25 alkalommal. Az olimpiát követően egyébként mindenképpen pihenőt tartok, mert kisbabát szeretnénk. Utána viszont abban bízom, hogy akár 39-40 éves koromig is sikeres tudok maradni.”

 - Előbb azonban még London következik. Kálovics Anikó mit vár ettől a nagy találkozótól?

 „Remélem, szép magyar sikereknek is örülhetünk majd. Hozzám egyébként az atléták és a triatlonosok állnak legközelebb; elsősorban a szintén szombathelyi Pars Krisztiánnak szurkolok majd. És persze a férfi vízilabdázóknak, akiknek aranyat érő hajráját Athénben az uszodában szurkolhattam végig.”

Szerző: JochaPress