2012.06.04. 08:24          



 

A paksi Bor Barna nagy koncentrációval készül Londonra

 

Milyen lehet egy hajnali gyakorlás Pakson? A kérdés régen foglalkoztatott. Azután a kíváncsiságot elhatározás, hajnali négy órai kelés követte. Félhétkor pedig már a helyi Barátság lakótelep szélén lévő edzőteremben figyelhettem az eseményeket.

 judo120531_Bor Barna_blog.jpg Hangyási László mesteredző négypercenként cserélte a csoportokat, amelyek egyikében ott izzadt Bor Barna és Csoknyai László, a paksiak két, olimpiai kvalifikációt szerzett judósa is. És ott volt - mint minden reggel - Kovács Antal, a város büszkesége, az 1992-ben olimpiai bajnoki címet szerzett „Atom Anti” is, akinél kiemelt szempontot jelent, hogy segítse a 125 kilós Bor Barna felkészülését.

  Az edzést követően a 192 centiméter magas reménységgel, Bor Barnával beszélgettünk.

  „Korosztályomban mindig is a legnagyobbak között voltam, a súlyomról nem is beszélve - emlékezett gyerekkorára a Kistarcsáról indult, huszonöt éves olimpiai reménység. - Tízéves koromban például már ötvenegy kiló voltam az átlag 30-40 kilójával szemben. Előbb a Margitszigeten választottak ki, ahol két évig edzegettem. A Csík Ferenc Iskolából a sporttagozatos Kovács Pál Gimnáziumba iratkoztam, mert ott kedvezőbb volt az órarend. 2002-ben pedig már Pakson találtam magamat...”

  - Mikor érezte, hogy érdemes komolyan vennie a judózást, hogy ebből valami nagyobb eredmény is kijöhet?

 „Még 2002-ben, amikor az ifjúságiak Európa-bajnokságán második lettem. Az óta sikerült folyamatosan fejlődnöm, talán a 2010-es esztendő jelenti az egyetlen, komolyabb hullámvölgyet.”

 - Miért, akkor mi történt?

 „Egy komolyabb sérülés miatt mintegy fél évig nem tudtam érdemi edzésmunkát végezni, miközben elég szépen felszaladt a súlyom. Szerencsére erről a 135 kilós „magaslatról” sikerült visszaereszkednem a számomra megfelelő 125-127 kilóra.”  

 - Világversenyeken szerzett ezüstérmekkel a tarsolyában most úgy érzi, jó úton halad? Minden rendben van?

 „Olyan állapot soha nincsen, hogy az ember azt mondhatná: minden rendben. Mindig akad valami finomítanivaló, vagy éppen új dolgot kell megpróbálni elsajátítani. A legjobban egyébként a válldobás, a combdobás és a nagy belső horog megy. A körülmények jók, az edzőpartnerek kiválóak, nincs okom panaszra. Pekingben még zöldfülű voltam, ezt az olimpiát viszont nagyon szeretném sikeresen megharcolni.”

 - Ebben a sportágban is nagyon sokat számít a jó sorsolás. Ha lehetne, kiket szeretne elkerülni?

 „Az elkerülés helyett talán inkább azt mondanám, minél később találkozni velük. Elvégre, ha az ember valahol elől szeretne végezni, akkor előbb-utóbb a legjobbakkal is oda kell állnia. Az ötszörös világbajnok, francia Teddy Riner extraklasszis, de cseljabinszki legyőzőm, az orosz Alexander Mikhalin is nagyon nehéz ellenfél.”

 - Nyolc judós képviseli a magyar színeket Londonban. Mit gondol, milyen reményekkel?  

 „A négy lány nagyon erős, összességében tőlük több, kiugró eredményt várok, mint a fiúktól. Ez persze nem azt jelenti, hogy mi csak statisztálni akarunk. Úgy érzem, mind a nyolc emberünk minimum pontszerző lehet, persze többen nagyobb lehetőségek emberei.”

 - Ha tehetné, mely versenyeket nézne meg legszívesebben az olimpia helyszínén?

„Legjobb barátaim, a birkózó Módos Péter, Lőrincz Tamás és Deák Bárdos Mihály csatáit mindenképpen, de jó lenne Gyurta Dániel, Cseh László és Berki Krisztián szerepléseit is végigizgulni. No, és a férfi vízilabda válogatott döntőjén is örömmel szurkolnék.

 - Mennyiben befolyásolja további versenyzését a londoni eredménye?

 „Bármi is történik, mindenképpen tovább versenyzek. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a 2013-as, budapesti Eb-n jól szerepeljek, és ha nem jön közbe kizáró ok, szívesen indulnék a 2016-os olimpián is.”

 

 

 

 

 

 

Szerző: JochaPress