2012.05.30. 19:18          



Név nélkül máris számos játékosa erősen kritizálja

 

Olvasni mindig jó. Olykor pedig nem egyszerűen laza időtöltés, hanem kimondottan érdekes tevékenység is lehet. Különösen akkor, ha a sok, szabványosnak mondható írás közepette becsúszik egy-egy olyan is, amelynek mondanivalója túlmutat a napi eseményeken, aktualitásokon.

Böhn Karl-Erik_blog2.jpgMost éppen a Magyar Nemzet sportrovatának egyik cikkénél akadtam el. A hatalmas hátszéllel előbb női kézilabda kapitánnyá, majd a meghirdetett elvek felrúgásával (Vetési Iván elnök ugyanis főállású kapitány ígért, amikor az edzőbizottság javaslata ellenére kinevezték), alig két hónappal később a Győri ETO-hoz is „beejtőernyőzött” Karl-Erik Böhnről több mint érdekes sorokat olvashattam.

 „A Heidi Löke élettársaként hazánkba érkezett, majd gyors egymásutánban szövetségi kapitánnyá és győri edzővé kinevezett szakember varázsa ugyanis a jelek és a játékosok természetesen nem közlésre szánt véleménye szerint megtört, azt nem kis munkával, alázattal, a közép-európai valósághoz alkalmazkodva lehet csak újjáépíteni.”

 Miről is van itt szó tulajdonképpen? Ha egy kicsit markánsabban fogalmazok, mint az MN-beli szerző, akkor azt is megkockáztatom, a varázs talán nem volt meg. Azt is előlegezték Böhn úrnak támogatói, akik minden előzmény nélkül, folyóméterben íratták az emberi és szakmai nagyságát harsogó dolgozatokat! Iratták - így mondom és nem is vonom vissza! -, hiszen a napnál is világosabb, hogy jól megszervezett sajtókampányról volt szó. Aki sokat olvasott Böhn úrról, lassan azt hihette, ő egy másik bolygóról érkezett ide, s olyasvalaki, akihez még csak hasonlót sem látott az egyébként sok évtizede elég magasan jegyzett kézilabda-kultúrájáról (is) híres kis hazánk tízmiliónyi lakosa.

 Azután elmúltak a mézeshetek, s azok a játékosok, akik ugyancsak kicsit meg voltak puhítva egy-egy, jól hangzó, Böhn melletti nyilatkozatra, most feltehetően ők is a névvel ugyan nem nyilatkozók, a kulisszák mögött azonban a „zümmögők” között vannak. Az elégedetlenségen nem is különösebben csodálkozom. Elvégre a „földöntúli” mester igazán kiváló játékos anyaggal sem tudta BL-győzelemre vezetni a Győrben rábízottakat, miközben a németek elleni EB-selejtező visszavágóján fatális hibák sorát elkövetve, súlyos vereséget sikerült elkönyvelnie.

 Honi viszonyaink ismeretében cseppet sem meglepő, hogy Böhn - ígéretével ellenkezőleg - meg sem próbált komolyabb magyar nyelvi ismeretekre szert tenni. Némi mentsége, hogy Győrben lassan több lesz a külföldi, mint a magyar játékos.          

A - sosem volt - varázs tehát megtört, Böhn a BL-döntő első meccsén alig állt fel a kispadról, a gólok után legfeljebb a kisujjával mutogatott felfelé és adminisztrált. Majd az elvesztett BL-döntőt követően nem restellt kiemelten arra hivatkozni, hogy kevés volt a hat hónap a játékosok megismerésére. Mondta ezt úgy, mintha nem eredetileg is ennyi időre szerződtették volna, hogy ne azt az életszerűbb változatot emlegessem, mi szerint Böhnt ennyi időre akasztották a győri klub nyakába.

Most már csak arra leszek kíváncsi, mennyi időt tölt ki a soha nem volt nagyvonalúsággal öt esztendőre kapott kapitányi kinevezésből? Amit már az első, vele kapcsolatos sajtótájékoztatón meg merészeltem fogalmazni - villogó tekintetek kereszttüzében -, most is fenntartom. Tehát amennyiben Heidi Löke megsérülne, újabb gyereket várna vagy éppen a győrinél jelentősen többet érő ajánlatot kapna más országból, Böhn úr Heidivel együtt, már itt sem lenne.

 Ahogy minden előzmény nélkül érkezett, ugyanúgy el is távozhat. Számonkéréstől, retorziótól nem kell tartania. Többek között azért sem, mert semmiféle, írásos követelményrendszert nem fogalmaztak meg a működésével kapcsolatosan. Márpedig ha nincs mit számon kérni, akkor nem is lesz számonkérés...  

Szerző: JochaPress