2012.05.27. 22:18          



A hazai pályát élvező Kiel nyert az Atletico Madrid ellen

 

A kézilabdázás nagy napja volt a vasárnap. A húszezer néző előtt, a kölni arénában megrendezett négyes döntő két, első napi győztese, a német Kiel és a spanyol Atletico Madrid mérte össze tudását a végső sikerért.

 Akik nem látták, sajnálhatják, hogy lemaradtak a DIGI tévé közvetítette 60 percről, amely óriási küzdelmet, enyhe német fölényt és végül hazai sikert hozott. A Kiel ugyanis 26-21 (13-10)-re nyert.

Sterbik Árpád_blog.jpgA szűkszavú tudósításokkal ellentétben le kell szögezni, a meccs első 20 perce egyáltalán nem a hazaiak fölényét hozta. Ekkor még rendkívül eredményesen védekeztek Talant Dusebajev tanítványai, akik ezzel jórészt ki is fogták a kieliek vitorlájából a szelet. 9-8-ra még ők vezettek, azután fordított az izlandi Alfred Gislasson vezette német legénység. Kétségtelen, egyre jobban játszottak, de azt kár lenne elhallgatni, hogy a szerb bírópáros úgy „megfújta” a hazai pályaelőnyt, ahogy kell. Mármint a bevett gyakorlat szerint. Elvégre elég kevés az olyan játékvezető, aki igyekszik magát függetleníteni a külső körülményektől és az sikerül is neki.

 Kölnben nem így történt, amire persze azt lehet mondani, hogy a meccset meg is kellett nyerni. A kitűnő német csapat így tett, s harmadszor lett BL-győztes, miután az idei szezonban a Bundesliga pontversenyében is az élen végzett, s elnyerte a Német Kupát is.

 Ha valami sokat jelentett a végeredmény kialakulásában, hát elsősorban a kapusok közötti különbséget kell említeni. Thiery Omeyer a németeknél összehasonlíthatatlanul jobban védett, mint a spanyoloknál Sterbik Árpád(képünkön). Az a Sterbik, aki annak idején egy hónap alatt megkapta a magyar állampolgárságot, miközben kitartóan nyilatkozta: ő bizony nem lesz a magyar válogatott kapusa, mert ő mindent a szerb kézilabdázásnak köszönhet és ennek megfelelően csak Szerbiának fog védeni.

 Mit tesz a pénz? Feltehetően Sterbiknél is megtette, hiszen a veszprémi kirándulást követően Spanyolországba távozott portás az Ibériai-félszigeten érdekes módon megenyhült. Vagy talán elfelejtette, mit is mondott-ígért a szerb válogatottnak? Szóval beállt zsoldosnak; feltehetően nem egészen ingyen tette, amit tett. S ezzel nem érte be. Bár ez a feltevés nem bizonyítható, nagy kockázat nélkül mégis kijelenthető: Nagy László három éve, a magyar válogatottból való távolmaradásában a barátnak, Sterbiknek is van némi része. Vagy kevesebb, vagy több...

 Most viszont -úgy tűnik - légy került a levesbe. Mármint a nagy „lavírozó” Nagy László sokáig nyílegyenesnek vélt történetébe. A magyar kézilabdázást három évig nevetséges történeteivel, kis meséivel szóval tartó Nagy László ugyanis az utolsó pillanatban hátat fordítani látszik spanyol gazdáinak. Természetesen a pénz miatt. Amiből egyébként sosem elég.

 Szóval Nagyot méltánytalanság érte Barcelonában, nem ígértek neki eleget. E sértést követően egy kis plusz pénzért könnyedén visszatér Magyarországra, ahova még meg sem érkezett, de máris rendezkedik. A Veszprém vadonatúj edzőjét ugyanis ő jelölte ki, mondván: ha nem Ortega a főnök, vele már ne is számoljanak.

 A történet kb. itt tart, s nagyon úgy néz ki, Árpit is „megvezette” a nagy mesélő, Nagy László. Ha igaz a hír, akkor ugyanis az már eldőltnek tűnik, hogy az egykori szegedi bombázó nem lesz tagja a spanyolok olimpián fellépő együttesének. Hogy magyar lesz-e? Hát ez egy többszörösen is nyitott és érdekes kérdés. Amennyiben a válogatottban felemelik a tíz eurós napidíjat és a balkezes óriás lábát elég nagy összegre biztosítják, akár még Mocsai Lajos rendelkezésére is állhat.

 Hogy mennyibe fog ez nekünk valójában kerülni? És játszana-e még egyszer úgy a magyar válogatottban Nagy László, mint Athénban, a németek ellen, amikor 11 gólt lőtt? Az idő mindent eldönt.

 Pontosabban az idő és a pénz. Amiből - ugye - soha nincs elég.    

Szerző: JochaPress