2012.05.06. 10:19          



A milliárdos sorozatok helyett erre kellene a pénzt fordítani

Görbicz Anita_Blog.jpg

Elég szűkszavúan elintézte a norvég edző, Karl-Erik Böhn a valóban öldöklő csatát hozott női kézilabda BL-döntő első mérkőzését követően a találkozó 60 percének értékelését. „A második félidő első negyedórájában kitűnően játszottunk, de az utolsó öt percben elkövetett hibáink miatt felzárkózott az ellenfél. Ebből tanulnunk kell, és igyekeznünk kell, hogy megtartsuk kétgólos előnyünket” – mondta Karl-Erik Böhn a Digi Sportnak.  „Görbicz Anita és Katrine Lunde- Haraldsen kiváló teljesítményt nyújtott, a visszavágón az kell, hogy a többiek is feljebb kapcsoljanak, és ezt a szintet elérjék.”

Hát, ami azt illeti, egy kicsivel többet is mondhatott volna a mester, de lehet, hogy csak szűk körben megy majd bele a részletekbe? Az biztos, hogy Lunde-Haraldsen rendkívül jó napot fogott ki, s ugyanez elmondható Görbicz Anitáról is. Amorimnak is voltak nagyszerű dolgai, de az ő teljesítménye már koránt sem volt ennyire meggyőző, mint említett társnőié.

A Győr védekezése bőven hagyott maga után kívánnivalót. Ezért is nagyon érdekes lehetett volna az egész meccset látni az igazi rangadókra kiéhezett nézőknek, hiszen Veszprémben csak ötezren lehettek a zsúfolt lelátókon. A kézilabdázás sokszázezres szurkolótáborának tagjai közül pedig nagyon sokan lemaradtak erről a nem mindennapi élményről.

A kérdés persze az: miért is történhetett ez meg? A Digisportot rengeteg támadás érte azért, mert úgymond kisajátította magának a mérkőzés közvetítésének kizárólagos jogát. Ám a nagyhangúak többek között azt is elfelejtették kommentjeikben megírni, hogy immár harmadik évtizede Magyarország hivatalosan is piacgazdaságban él. Magyarán: a pénz, az ügyes kereskedők dominálnak. Tehát mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A Digisport esetében ez azt jelenti, hogy amikor a Viasat 2011. márciusában, szezon közben feladta a kézilabda meccsek közvetítésének jogát, elsőként csapott le a lehetőségre.  

Tehát nem a nyári holtidényben, mint ahogy az sok helyütt megjelent. 2011. nyarán csak az történt, hogy a liciten megint a Digisport ajánlotta a legtöbbet az EHF-nek (Európai Kézilabda Szövetség) a közvetítési jogokért, s ettől kezdve nincs mit tenni. Aki jó kézilabdát akar látni, annak a Digisport kitűnő minőségű programjára (is) elő kell fizetnie.

Akinek ez nem ér meg havonta háromezer forintot úgy, hogy a Digi az összes, valamirevaló tévéprogram adása mellett mindössze a Sportklub műsorát nem sugározhatja, az legfeljebb sajnálkozhat. Más kérdés, hogy az MTV1 miért nem csatázott tavaly nyáron ezekért a most kétségbeesett kapkodással megszerezni kívánt jogokért? Akkor, amikor olyan bóvli műsorokra, mint a Jáksó László nevéhez köthető sorozat, van a köztévének kétmilliárd forintja, akkor nem lehet senkinek egyetlen szava sem, hogy ennél nyilván sokszorosan kevesebb pénz híján a Digi nem osztotta meg a jogokat az MTV1-vezetésével.

Arra egyébként is (feltehetően sokadmagammal együtt!) kíváncsi lettem volna, mennyi volt az az összeg, amit a DIGI kért és ezzel szemben mi volt az MTVA ellenajánlata? Ez a két szám (megint csak jó, magyar szokás szerint) egyszerűen el lett hallgatva, így mindenki csak találgatásokra van ítélve. Ez - mármint, hogy a kézilabda nem gyeplabda, s ezért óriási népszerűségnek örvend - sok év óta tény, s ennek megfelelően kellett volna a megfelelő időben odaállni a licitre. Ha pedig erre bármily okból nem volt meg a lehetőség vagy az elszántság, akkor most nem a jogokért nyilván sokat fizetett DIGI-t kell szidalmazása helyett bele kell törődni az adott helyzetbe.

Annak idején a Forma-1-es közvetítési jogokat eléggé el nem ítélhető módon néhány, a magánszektorban erősen érdekelt részvevő átjátszotta az RTL-nek, s csak sok év elteltével vásárolta vissza a közvetítés lehetőségét az MTVA.

Talán egyszer a kézilabdára is sor kerül. Ha Nagy Lászlóra lesznek (vannak) nagyon is kockázatos befektetésként százmilliók, akkor legyen már a kézilabdás tévéközvetítések jogdíjaira is annyi, amennyi kell!     

Szerző: JochaPress