2012.04.06. 12:02          



Verőci Zsuzsa főbíró megint túllőtt a célon

sakk23_Portisch Lajos grimaszol.jpgA Magyar Sakkozásért Alapítvány jóvoltából méltó szakmai körben (is) ünnepelhette 75. születésnapját Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója. A ritka kivételként nem kevesebb, mint húsz sakkolimpián összességében igen sikeresen szerepelt Portisch nagymester legnagyobb csapatbeli sikere az 1978-as, Buenos Airesben megrendezett sakkolimpián kiharcolt aranyérem, de ezen kívül három olimpiai ezüst és két ötkarikás bronzérem is a gyűjteményébe tartozik. S akkor még nem soroltuk fel a csapatvilág-és Európa-bajnokságokon az éltáblákon elért sikereit.

     A Hilton Szállóban megrendezett, négyfős rapid sakktorna - amely 25-25 perces gondolkodási idővel zajlott - részvevői között üdvözölhettük a Portischnál egy generációval fiatalabb, egykori nagy jugoszláv sakkiskola jeles képviselőjét, Ljubomir Ljubojevicset és az ugyancsak volt Csehszlovákia legjobbját, az idő közben Németországba települt Vlastimil Hortot. A mezőny negyedik tagja az ugyancsak olimpiai bajnok Csom István volt. Mind a négyen nemzetközi nagymesterek.

     Nyilvánvaló módon nem életre-halálra mentek a partik, de azért a hozzáértők számára újfent bebizonyosodott, hogy a „hatvanas-hetvenes” korosztályt képviselők változatlanul igen erősen sakkoznak. Bundákról szó sem lehetett, a döntetlenek is harcos partik eredményeként születtek meg. Az utolsó forduló előtt még hárman is esélyesek voltak a végső győzelemre, ami azután Portisch Lajosnak sikerült a Csom feletti győzelme révén, mivel a másik meccsen, a Ljubojevics-Hort összecsapáson egyik fél sem tudta döntésre vinni a dolgot.

     Így alakult ki a végső sorrend: 1. Portisch Lajos 4, 2-3. Hort és Ljubojevics 3,5-3,5, Csom 1 pont. 

     A jubiláns nagymester az eredményhirdetést követően elmondta, hogy legközelebb Koppenhágában játszik egy nyílt, tehát nem korosztályos tornán, de előbb klubjában, a Nagykanizsai Aquaprofit csapatában egy-két csapatbajnoki mérkőzés is vár még rá.

     A rangos eseménynek sajnálatos módon volt egy mellékes, de nem elfogadható kis „betétdala”. Verőci Zsuzsa női nemzetközi nagymester - a verseny főbírája - eléggé nem elítélhető módon hangosan „furcsállotta”, hogy fényképezőgéppel a nyakamban, meg merészeltem jelenni a Hiltonban. „Nem vagyunk különösebben jó viszonyban - harsogta, - egyébként pedig van hivatalos fotósunk!”, miután "régivágású" neveltetésem egyik jelenként, kellő tisztelettel köszöntöttem őt. Jómagam a hivatalos fotóstól függetlenül a Magyar Olimpiai Bizottságnak és további fórumoknak készítettem felvételeket, semmiben sem zavarva a verseny hivatalos emberét.

     Ami pedig a nem különösebben jó viszonyt illeti, Verőci „sporttársnő” azt követően kezdett neheztelni rám, amikor írásban is hiányoltam őt Bilek István nemzetközi nagymester temetéséről. Verőci és Bilek köztudottan nem voltak valami jó viszonyban egymással, de e tény ismeretében is úgy gondoltam: a Magyar Sakkszövetség kommunikációs igazgatójának bármilyen előzmények ellenére is, hivatalból illik megjelenni egy, a magyar sakkozásban versenyzőként majd szakíróként is a legelső vonalba tartozott nagymester búcsúztatásán.

     Verőci Zsuzsa szuverén joga, hogy ne lelkesedjen személyemért. Az már kevésbé, hogy ennek az eléggé szalmalábakon álló gyűlölködésnek hivatalos minőségében is jókora hangerővel nyilvánosságot adjon.

     Egyébként pedig a Bilek István utolsó útjával kapcsolatos, Verőcit elmarasztaló véleményemet ezúton is fenntartom. Ellenvéleménynek pedig - bírósági döntést követően - természetesen helyet fogok biztosítani.

 

(Forrás és fotó: Jocha(Press) Károly)

Szerző: JochaPress