2012.03.07. 22:50          



A szimpatikus Egervári Sándor ez alkalommal bizony tévedett

EgervariSandor.jpgBár a kalandorok között már előbb is odakerülhetett volna a magyar labdarúgó válogatott élére, Egervári Sándor számára az egyértelmű áttörést az U-20-as válogatottal, az Egyiptomban, 2009-ben megrendezett, korosztályos világbajnokságon kiharcolt bronzérem jelentette. Ezt követően szinte napról napra biztosabbá vált, hogy ő lesz a következő szakvezető a nemzeti együttes élén, ami a teljesen jellegtelen Erwin Koeman távozása után be is következett.

     Aki csak egy kicsit is ismeri a magyar labdarúgást, tisztában van annak valós lehetőségeivel, az pontosan tudhatta, hogy Egervári sem tehet csodákat. Ez be is igazolódott, s a kisebb-nagyobb részsikerek ellenére sem tartunk sokkal előbbre, mint évekkel korábban. Az viszont elismerésre méltó tény, ahogy elkezdte építgetni a jelennel párhuzamosan a közeljövő válogatottját is. Lehetne sorolni azokat a játékosokat, akikhez - amennyiben egészségesek persze - következetesen ragaszkodik.

     Ennyi dicséret után talán jöhet egy adag kritika is. Amivel nagyon nehéz egyetérteni, az a kapus, Király Gábor kritika nélküli támogatása. Tévedés ne essék, elismerni vagyok kénytelen Király kivételes fizikai képességeit, rutinját, olykor reflexei is egyedülálló módon működnek, ám az is igaz, hogy a magyar válogatottban már számos, hatalmas potyagólt is beszedett. Talán nem kell messzire menni vissza az időben, hogy ez az állítás igazolást nyerhessen? 

     Miután valaki elkezd homályra vetődgetni, felnagyítódik az életkora is. Király „pillanatokon belül”, április elsején betölti a 36. évét, s elkezdi taposni a harminchetediket. Újabb kétéves ciklusba belevágni vele, mint első számú kapussal, mindenképpen komoly plusz kockázatot jelent. Ráadásul semmiképpen nem illik a fiatalítási tendenciába.

     Ami külön is említést érdemel. Egervári mester a bolgárok ellen néhány percre becserélve Királyt, egyben a 86. válogatottságot is odaajándékozta neki. Ezzel beérte válogatottságai számát tekintve az egykori Aranycsapat hálóőrét, Grosics Gyulát. Szerintem Királynak sem volt erre a fellépésre - főleg ilyen áron, mármint hogy a hat, pályán töltött perc alatt ő kapta az egyenlítő gólt.   

     Még az is lehet, hogy Király Gábor fizikai mutatóiban túltett Grosics Gyulán, ám Grosics mindent összevetve is egy egészen más kategóriát képviselt. A világ alighanem legjobb együttesében szerepelt, amely csak a Vb-döntőben maradt alul, egyébként fantasztikus sorozatot produkált az ötvenes években. Meghurcolása miatt tizenvalahány válogatottbeli szereplésről maradt le - szóval ő „Nagy idők nagy tanúja” volt.

     Természetesen az is előfordul előbb-utóbb, hogy mindenkit megelőznek. De ne így jőjjön össze a 86. válogatottság! Ebben a kérdésben bizonyosan többszörösen tévedett Egervári Sándor, aki - ismétlem - összességében jó szakember és szimpatikus valaki is ráadásul.

     Ez utóbbi tulajdonság szintén nem minden labdarúgó edzőről mondható el...

Szerző: JochaPress