2012.02.26. 08:54          



Az alelnök félakkora keménységgel többre mehetne

Idézet a Magyar Nemzet február 25-i, szombati számának 19.oldalán megjelent „Megkésett támogatás” című írásból:

„Csampa Zsolttól (a szövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke) mindenesetre megkérdeztük: nem tartaná fontosnak, hogy Kulcsár Győző a MOB elnökségében képviselhesse a vívókat? Az alábbi, kurtaságában is sokatmondó választ kaptuk: Kulcsár Győző egy kiváló párbajtőröző, és ezzel itt le is zárnám a nyilatkozatomat.”

Az újságíró ehhez csak annyit tett hozzá, hogy „Azért a történetnek itt aligha van vége.”

Amikor 22-én, szerdán, a szövetség sajtótájékoztatóján robbant a bomba (miután Kulcsár Győzőnek a február 17-én hozott elnökségi határozatról öt napon keresztül senki nem szólt hivatalosan a szövetség elnökségének döntéséről, mely szerint Kulcsárt nem nevezik a vívósport öt képviselője közé, akik a sportágat a MOB-ban képviselni fogják) és a négyszeres olimpiai bajnok felolvasta a szövetségi kapitányságról való azonnali lemondását bejelentő levelét,  Csampa Zsolt alelnök már akkor is furcsa hangokat hallatott.

Akkor még csak annyit tudtam meg róla, hogy az Magyar Vívó Szövetség alelnöke. Majd tovább finomodott a kép: a társadalmi kapcsolatokért felel. Bármilyen címe is van azonban a vívósportban nem túl régen, ejtőernyősként feltűnt politikusnak, az ilyen, kategorikus, ellentmondást nem tűrő nyilatkozatoknak nem biztos, hogy helye van a magyar sportban. Egy olyan ember teszi ki megfellebezhetetlenül a pontot a mondat végén Kulcsár Győző nevével kapcsolatosan, akinek nem sok fogalma van arról, ki is volt valójában Kulcsár Győző, s hogy az általa megszerzett négy olimpiai aranyérem mit is jelent, milyen tartalom áll mögötte. Miként arról sincs reális elképzelése, hogy ez a kiválóság - legyen bár akármennyi emberi vagy szakmai hiba, tévedés, baki, stb. mögötte - kb. hova helyezendő a világ vívósportjában és a magyar olimpiai mozgalomban!  Milyen edzői, szakvezetői sikerek is állnak mögötte...

Csampa Zsoltnak az ilyen és hasonló tényekről legfeljebb igen halvány benyomásai lehetnek, de ha vannak is, azokat igyekszik elnyomni magában. Ő a kőkemény alelnök, aki gyakorlatilag élet és halál ura az MVSZ-ben, akivel nem ajánlatos szembemenni, hogy finoman fogalmazzak.

Erről a stílusról jut eszembe egy valamikori sportvezető, a 2000-ben elhunyt Kutas István. Ha valaki, hát Kutas tényleg évtizedeken át élet és halál ura volt a magyar sportban, s akire egyszer rossz szögből nézett rá, az akár abba is hagyhatta az élsportot. Ám erről a minimum erősen vitatható vezetői módszerekkel operáló pártemberről a mai napig még egyetlen ember sem mondta, hogy Kutas nem értett a sporthoz. Kutas ugyanis igen jó sportvénával rendelkezett. Csak egy példa: személyesen ő döntött az 1952-es, helsinki olimpiára történő kiutaztatásoknál az utolsó pillanatig itthon hagyni szándékozott öttusa válogatott sorsáról. A Benedek Gábor, Szondy István, Kovácsi Aladár összetételű együttes azután olimpiai aranyéremmel hálálta meg a bizalmat...

Ilyen vagy hasonló döntésekre Csampa Zsolt esetében aligha lehet számítani. Ő egyelőre csak a keménységével véteti észre magát. Akik őt a vívósport alelnöki posztjára „akkreditálták”, legalább utólag megmondhatnák neki, hogy félakkora hangerővel és keménységgel biztosan többet érhetne el. Persze előbb az sem ártana, ha egy kicsit elmélyülne a magyar olimpiai mozgalom történelmének tanulmányozásában. Akkor alighanem Kulcsár Győző ügyében sem olyan könnyen zárná a nyilatkozatát, mint ahogy azt a Magyar Nemzetben több mint kurtán-furcsán tette.

jochapress.blog.hu  

Szerző: JochaPress