2012.02.24. 23:58          



Kapás Boglárka_3a.jpgA giga bulikról lemarad, de ezt egyáltalán nem sajnálja

Gyermekien tiszta tekintetét nézve akár mesekönyv illusztráció is lehetne Kapás Boglárka (képünkön). Pedig a BVSC úszó olimpiai reménysége nagyon is kemény próbákat tudhat maga mögött, ám a sokszor emberfelettit követelő felkészülés mellett is megmaradt derűs, fiatal diáklánynak.

Az immár második ötkarikás fellépésére készülő, áprilisban tizenkilenc éves Boglárkával a vasutasok uszodájának a világ zajától elzárt padlásszobájában beszélgethettem. Méghozzá két, egzotikus utazás között: a közelmúltban mexikói edzőtáborozáson vett részt, ma délután pedig a Dél-afrikai Durbanba utazik, ugyancsak nem nyaralási céllal.   

„Amikor ötéves koromban, itt, Zuglóban bekapcsolódhattam az óvodások úszásoktatásába, aligha gondolt bárki is a családban arra, hogy egyszer a világ élvonalába kerülhetek” - emlékezett a legelejére Boglárka. „Egy év múlva szóltak édesanyámnak, hogy érdemes lenne komolyabban venni az úszást. Ekkor kerültem át a kezdő versenyzőjelöltek közé.”

- Az első években többen is foglalkoztak vele - azoknak a néniknek meg bácsiknak bizony leginkább csak a keresztnevére emlékezik. Kilenc éves korától viszont már mindent pontosan nyilvántart.

„Ekkor kerültem Nagy Péter kezei alá, aki az óta is irányítja a felkészülésemet. Szerencsés találkozás a mienk. Olyannyira, hogy szinte bizonyosan nála is fejezem majd be annak idején a versenyzői pályafutásomat.”

- Azt a pályát, amelynek - szakemberek szerint - még ugyancsak az elején jár a BVSC féltve őrzött reménysége, aki az első, említésre méltó eseményt tizenegy éves korában jegyezte fel.

„2004-ben a németországi Bergzaben-ben megnyert 50 méteres pillangóúszó számra, s az ott kapott plakettre nagyon szívesen emlékezem. Persze azt követően rengeteg díjat, érmet, serleget nyertem - bizony már elhelyezési gondjaim vannak a szobámban. Azért a MOB Príma és a Junior Príma díjat még szeretném megemlíteni, mert ezek is nagyon fontos állomásai az életemnek.”

- 2004, az első, feljegyzett siker után négy évvel már Pekingbe utazhatott, elsősorban persze tanulási céllal. Közben műár 2007-ben az EYOF-on 800 méteres gyorsúszó versenyszámában másodikként végzett.

„Pontosan tudtam, hogy tanulni visznek a pekingi játékokra, ahol csak 29. lettem 400 gyorson. Persze hogy nagy élmény volt ez az út, hát még a 2010-ben volt szingapúri, I. Ifjúsági Olimpia, ahol 200 pillangón és 400 gyorson is első lettem, s ráadásként 200 gyorson is kiharcoltam egy ezüstérmet.”

- Ekkor már egyértelműen látszott, hogy nem mindennapi tehetség fejlődik a Szőnyi úti uszodában. A 2011-es, sanghaji felnőtt Vb-n azután mindjárt olimpiai A-szintet úszott 800 méteren.

„Mindenki meglepődött, akkorát javultam az előző egyéni csúcsomhoz képest - folytatta Boglárka. „a 8:24.79 és az elért ötödik hely nagy bíztatás számomra. Ha még egy jókorát tudnék javítani az egyéni rekordomon Londonban, azzal reményem lehetne egy még előkelőbb helyezés elérésére is. Itt 8:20 perc körüli időre gondolok.”

- Bármit is hoz majd az ötkarikás szereplés Boglárka számára, ő mindenképpen hosszabb távra tervez. Az úszókarrier mellett a civil életre is gondol.

„Úgy érzem, még egy olimpiai szereplésért érdemes tovább dolgoznom, minden edzésnapon 5:50-kor kelni. Édesanyámnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen ő fuvaroz a reggeli edzésekre. Onnan a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba visz az utam, mert nem magántanuló vagyok. Érdekel a pszichológia, a kommunikáció, s talán egyszer a riporterkedésbe is belekóstolhatok majd. Szóval igyekszem az iskolát is komolyan venni...a délutáni rövid pihenőt követően ismét edzés, majd hét óra után édesanyám visz haza. Tanulás után - ha van néhány percem - felmegyek a Facebook-ra, a barátaimmal váltok néhány gondolatot. Ám kilenc órakor mindenképpen villanyoltás. Így a heti tíz edzés fáradalmait, az esetleges iskolai lemaradásokat a hétvégi másfél napos pihenő alatt igyekszem kipihenni, illetve bepótolni.”

- Boglárka legjobb barátnője a reményteljes úszó, Szilágyi Liliana, akivel sokat beszélget. Osztálytársai giga-bulijairól rendre lemarad, de ezt egyáltalán nem sajnálja.

„Tudom, hogy sok mindenről le kell mondanom, de ezek a könnyű programok egyébként sem érdekelnek. A fiúkról is másként gondolkodom. Fontosnak tartom, hogy előbb legyen egy komoly, lelki kapcsolat.”

      

jochapress.blog.hu

Szerző: JochaPress