2012.02.23. 04:23          

A négyszeres olimpiai bajnok nem fért be a vívók ötös csapatába

Benne járunk az olimpiai esztendőben, alig öt hónap és elkezdődnek az ötkarikás játékok. Ilyenkor majd’ mindennek már az olimpiáról, a felkészülésről, a még elérhető kvóták megszerzésének lehetőségeiről kellene szólnia. A figyelem és az erők napról napra fokozódó koncentrációjáról, az összefogásról, s mindenről, ami a közös célokat szolgálhatja.

Sajnos, ez messze nem így van, s az ismétlődő, megosztó események mindenképpen tovább csökkentik az egyébként is sok nehézséggel küzdő magyar sport esélyeit. Az evezősök a hónap elején döntő fölényes szavazással vonták meg a bizalmat a két év óta regnáló elnöktől és az elnökségtől. Március elején a súlyemelők rendeznek rendkívüli közgyűlést - ott szintén megingott az elnök pozíciója. Bár természetesen az is előfordulhat, hogy maradni fog, a sportág egységéről még véletlenül sem lehet majd beszélni.

S most itt a legújabb, nem várt esemény, amely az újkori olimpiákon ez idáig legeredményesebb sportágunkban, a vívásban következett be. A Magyar Olimpiai Bizottságban zajló nagy átalakulások a közgyűlés összetételét és a magasabb tisztségek - például elnökségi tagság - megszerzésének lehetőségét sem kerülték el.

Ami a konkrét esetet illeti: a vívók az eddigi hárommal szemben öt tagot javasolhatnak a kétszáz fölöttire bővülő MOB Közgyűlésbe. A szövetség elnöksége a korábbi három MOB-tagot (Kovács Tamás, Kulcsár Krisztián, Füleky András) ismét jelöli, a két plusz helyre pedig titkos szavazással dr. Gémesi Györgyöt és Nagy Tímeát ajánlják.

Kulcsár Győző pedig kimaradt. Az a Kulcsár, aki a sportéletben semmilyen szerepet nem vállaló Darnyi Tamással együtt az itthon élő legeredményesebb magyar férfi versenyző a négy olimpiai aranyérmével, nem került be saját sportága szövetségének öt jelöltje közé. Ez azt is jelenti, hogy bár más úton tagja lehetne a közgyűlésnek, viszont csak szövetségi jelöltként pályázhatna magasabb funkcióra, amire az eddigi elnökségi tagnak komoly esélye is lett volna.

A párbajtőr válogatott egyaránt sokat dicsért és bírált kapitánya ezt sérelmesnek találta és nemtetszésének a kapitányságról történő lemondásával adott nyomatékot. Ehhez joga volt, lehet véleményezni, hogy miért éppen most, éppen az olimpiai felkészülés hajrájában - de erre az ő viszont kérdése is „ülhet”. Miért éppen ő nem, aki hangot is adott értetlenségének a szerdai sajtótájékoztatón:  „Úgy érzem, nekem ez a jelölés a vívósportban jár, de lehet, hogy rosszul gondolom” – reagált Füleky Andrásnak arra felvetésére, hogy más úton is lehet a MOB tagja.

Az alaphelyzet egyszerre nevetséges és szánalmas. Mármint ami a szövetség döntését követően kialakult. A legszomorúbb az egészben az, hogy Füleky András főtitkár teljes megdöbbenéséről biztosította jelenlévőket. Úgy tett, mint aki a pénteki határozatot követően mindent a legnagyobb rendben lévőnek tartott. Még véletlenül sem gondolt arra, hogy talán másként illett volna dönteniük, s hogy Kulcsár esetleg valamit mondani fog. Akár mindjárt saját magával kapcsolatosan is feltehetett volna egy nagy kérdést: vajon én mit keresek ott, mondjuk talán éppen Kulcsár Győző helyén? Az a hatalmas szakértelem, ami Fülekyt a vívósporttal kapcsolatosan jellemzi, az egyértelműen indokolja az ő delegálását.?.

Füleky András elég feledékeny ember. Azt is elfelejtette, miként került a vívósportba, miután a korábbi helyén valamiért mégis csak túladtak rajta. Volt főnöke, Lampert Mónika - miután lemondott minisztériumi szolgálatairól - nem kis nehézségek árán azt csak kijárta, hogy - többedik nekifutásra - kiszolgált emberét a vívósport nyakába akassza. Most ez az úr előadja a meglepettet és teljesen természetesnek tartja az ő újabb MOB-tagságát - szövetségi ajánlással. Miközben Kulcsár Győző - a Nemzet Sportolója, aki ezért a kisemmizésért nem kerülhet oda, ahova Füleky neve szóba sem kerülhetne! - pestiesen szólva lapáton van. Gratulálok!

Természetesen lehetne még folytatni az elemezgetést, s bizonyára más szövetségi jelöltet is össze lehetne vetni Kulcsár Győző személyével, de most megelégednék a „meglepett” főtitkárral kapcsolatos néhány gondolattal.

És a fenti megállapítás ismétlésével, mi szerint az ilyen és hasonló, eseteknek, „méretes” tévesztéseknek még véletlenül sem lenne szabad előfordulniuk.

S nem csak az olimpia esztendejében...          

jochapress.blog.hu