2012.02.10. 08:15          



A magyar labdarúgásban csak véletlenszerűen van néhány napos viharszünet. Most éppen a Bors kontra Videoton ütésváltás adja a témát. Természetesen ezúttal is a pénzről van szó. Azt nem tartom kizártnak, hogy a Bors című napilap által megszellőztetett összegek esetleg túlzóak, de ezt is megelőzhetnék a titkosításban világbajnok magyar klubok azzal, hogy megírnák szezon előtt kivel, és mennyiért szerződtek.

     Nálunk azonban az egyenes beszéd helyett csak az jelenti a témát, hogy például C. Ronaldo cipőfűzőjére mennyiért került fel a sokadik reklám, miközben a mi aranylábú fiaink keresetét sűrű ködfelhő takarja. Így legfeljebb arról hallunk, hogy itt meg ott már ennyi vagy annyi ideje nincs pénz, szegény játékos már nem tudja fizetni az albérletét, s ha ez így megy tovább, rövidesen akár éheznie is kell majd.

     Csak azt tudnám, ha majd’ mindenhol ekkora „gáz” van, ugyan miért nem mennek el a kárvallottak közül mind többen valami jó kis munkára, a manapság divatos, bruttó 100-120 ezer forintos fizetésekért? Természetesen a Vidi-fiúkat is nagyon sajnálom, hogy meggyanúsították őket a milliós havidíjakkal, miközben szegények csak a törtrészét kapják a légből kapott összegeknek. Azoknak a fizetéseknek, amelyek „megszellőztetésével”, a cikkben szereplő valótlanságokkal felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi károkat okoztak a Videoton klubnak és játékosainak.

     Hogy ezek a felbecsülhetetlen károk valójában mekkorák, azt legtöbben el tudjuk képzelni. De ha már károkozásról van szó, van a Videotonnak egy alkalmazottja, aki nagy valószínűséggel tényleg jókora veszteségeket okozott - s csökönyösségével okoz mind a mai napig is klubjának. Paolo Sousa edzőre gondolok, aki annak idején „nagy valószínűséggel” nem véletlenül ütközött ismételten a Nemzeti Sport munkatársával egy barátságosnak indult labdarúgó mérkőzésen. Ez az ember bizonyára nem ismeri a tisztességtelen előny fogalmát (sem), mert ellenkező esetben bizonyára nem váltotta volna aprópénzre (bocsánat: egy kis fejelgetésre!) korábbi, klasszis labdarúgó tudományát.

       Ez a „kiváló ember” nem átallotta magát február 9-én, csütörtökön kimenteni a bíróságon való megjelenés kötelezettsége alól. Ez a portugál „úr”, akinek nem csak edzőnek, de minden kritika felett álló pedagógusnak is kellene lennie egy olyan labdarúgóklub élén, ahol vitán felül messze a magyar átlag feletti, szakmai és anyagi feltételek vannak ahhoz, hogy ott az európai szintű munka lehetősége mellett kiemelkedő eredményeknek is kellene születniük. Ám az eredményekhez egyfajta támadhatatlan erkölcsi színvonalra is szükség lenne, amelyre még az árnyéka sem vetődhetne holmi bizonytalan indíttatású „fejelgetésnek”.     

     Sousa „úr” nagy valószínűséggel nem ezt a színvonalat képviseli. Nem elég, hogy történt, ami történt, utána még eléggé nevetséges magyarázatokkal traktálta az őt érthetetlen ügybuzgalommal körülvevő hazai sajtó képviselőit. Szerencsére a Nemzeti Sport volt olyan merész és Vidi ide, Vidi oda, mindaddig száműzte oldalairól a fehérvári szakvezetőt, ami az nem ad elégtételt az orvosi beavatkozásra szorult újságíró munkatársának.

       Természetesen mindenki úgy menti az emberét, ahogy jónak látja. A fehérvári vezetők is megtették azt, nem is egyszer, miközben szerecsenmosdatásukkal ők okoztak felbecsülhetetlen károkat a magyar labdarúgásnak. A helyett, hogy - miként a nálunk sokkal komolyabb labdarúgó kultúrával rendelkező országokban nem egy esetben megtették - azonnal megköszönték volna a szakember ottani működését, és irányt mutattak volna neki, egyenesen Hegyeshalom felé.

     Mondjuk a határig gyalog - hogy lett volna ideje végiggondolni produkcióját és annak következményeit.   

 

Jocha(Press) Károly 

Szerző: JochaPress