2012.01.14. 14:01          



Mocsai Lajos_blog.jpgJanuár 11-én, szerdán a Magyar Kézilabda Szövetség sajtótájékoztatót tartott a jövő héten, Újvidéken megkezdődő, férfi felnőtt Európa-bajnokságot megelőzően. A Gundel Étterem megtette a hatását: soha nem látott létszámban jelentek meg az ilyenkor mindig feltűnő „ál-újságírók”. Magyarán azok, akik kizárólag uzsonnázni-ebédelni járnak ilyen helyekre.

Természetesen szép számmal voltak ott „igaziak” is, akik - ugyancsak a szokásoknak megfelelően - az előadók után csak elvétve kérdeznek. (Mindenki a hivatalos befejezést követő egyéni interjúkra spekulál, mintha akkor többet vagy mást mondanának az érdekeltek...) Miután Ágai Kis András, az újonnan kinevezett sajtóigazgató felhatalmazott, hogy bármit lehet kérdezni, bátorkodtam feltételes módban felvetni a következőket. „Szeretném, ha igenre vagy nemre megválaszolnák: igaz-e, hogy a válogatottba legtöbb játékost adó Veszprém csapatánál fizetési elmaradások vannak? Meggyőződésem ugyanis, hogy ha ez fennáll, nem tesz jót a játékosok közérzetének...”

Bár valóban csak feltételes módban kérdeztem, mégis lett egy kis izgalom. Mocsai Lajos szövetségi kapitány meg is válaszolta a Vetési Iván elnök szerint nem oda illő kérdést, aki szerint ez nem a Veszprém, hanem a Magyar Kézilabda Szövetség sajtótájékoztatója... Hogy a válogatott játékosok közérzetét esetleg zavarja, ha valóban fennállnak a késések, arról nem szólt az elnök...

Tehát Mocsai kapitány válaszolt. Elmondta, hogy ezek a játékosok olyan sportemberek, akik szét tudják választani a klubbeli dolgaikat és a válogatott témáját. Olyan sportemberek, aki a válogatottban a sikerért, az önbecsülésükért és a hazáért játszanak. A gondolatait szokás szerint elég hosszan szövögető kapitány okfejtéséből csak egyetlen szó hiányzott: az igen, vagy a nem. A dolog pikantériája, hogy az MKB Veszprémnek történetesen ő a vezetőedzője, így nehezen hihető, hogy a klubban hozzá tartozó játékosok aktuális öröméről vagy bánatáról még véletlenül sem tud semmit.

Határozott válasz hiányában maradtak az ilyenkor szokásos tiszteletkörök, amelyek után tényleg csak abban lehet bízni, hogy pénzügyek nincsenek, a fiúkat ezek különben sem izgatják, ha néha és véletlenül mégis csak egy-egy légy a levesbe repül. Anyagiakról egy szót sem. Különösen azok után, hogy a játékosok napidíja 10 euróról negyvenre emelkedett - ezért a pénzért talán már Nagy László (akinek a barcelonai, havonkénti többmilliós fixe mellett ez volt az egyik legfőbb gondja, amiért halogatta a magyar válogatottban való fellépését) is játszhatott volna?!?

Egyébként (az összes létező, vagy nem létező ügyet söpörjük az asztal alá, ha lehet, hiszen) most tényleg a válogatott érdeke a legfontosabb. Ezért drukkoljunk teljes szívvel a nemzeti együttesnek az újvidéki, valóban nagyon nehéz csoport mérkőzésein. A „pénzügyek” ugyanis egészen biztosan nem utoljára kerültek terítékre.

Szerző: JochaPress