2013.01.23. 00:53          

Akár a legjobb négy közé is bemasírozhatunk

Ritka napokat élünk át mostanában! Végre nem a temérdek pénzt elnyelő magyar labdarúgás jelenti a fő témát, hanem a sokkal előbbre tartó kézilabdázás. Most éppen a férfiak a főszereplők, de korábban ugyanígy lehettünk a nőkkel is.

     A csoportmérkőzéseken nem sikerült igazán nagyot durrantania a csapatnak, hiszen a bravúrt csak az jelenthette volna, ha sikerül nyerni Horvátország vagy Spanyolország ellen. A másik három rivális - Algéria, Egyiptom és Ausztrália - magabiztos legyőzése megtörtént, a bravúr elmaradt, de így is gond nélkül jutott a válogatott a legjobb tizenhat közé.

     Jöhetett tehát az első, már direkt kiesésre menő összecsapás, amelyen a lengyelek voltak az ellenfelek. Meg kell vallani, nagyobb volt a füstje, mint a lángja barátaink nemzeti együttesének. Igaz ugyan, hogy rendkívül masszívnak tűnt a német edző által dirigált gárda, ám egyetlen, olyan klasszisa sem volt, mint amilyen nálunk például Nagy László. Tudom, nem leszek népszerű, amikor azt mondom: ez a lengyel válogatott egyértelműen gyengébb volt, mint a horvátok vagy a spanyolok. Olyannyira, hogy a látottak alapján egyszerűen kötelező volt nyerni ellenük.

     Ez persze nem csökkenti a lengyelek feletti győzelem értékét, elvégre ez kellett ahhoz, hogy legjobbjaink bejussanak a világbajnokság legjobb nyolc együttese közé. Más kérdés, hogy ezt a részsikert nem szabad egyetlen pillanatra sem túlértékelni, szigorúan értékén kell kezelni!

         Császár Gábornak Londonban sikerült ellőnie a dán védelem mellett

    A kérdés ezek után nem lehet mást, mint az: hogyan nyerhetünk a dánok ellen? A két válogatott egymás elleni mérlege magyar fölényt mutat, legutóbb viszont a londoni olimpián mindjárt a csoportban szembekerültünk velük és a végig egyenlő erők párharcából némi bírói segédlettel, de végül a dánok kerültek ki győztesen 27-25 arányban. Hogy most mi várható? Hasonlóan az olimpián történtekhez, újfent hatalmas csata lesz. És arra is fogadni mernék, hogy egyik csapat sem nyer nyolc góllal, mint legutóbb mi a lengyelekkel szemben.

     Véleményalkotásomban nem befolyásolnak a kommentek, miként a közvélemény-kutatások adatai sem. Ezt előrebocsátva is érdekesnek tartom a samsungsport.hu felmérését, amelyen az a kérdés kapott legtöbb voksot, szám szerint ötvenegy százalékot, amely szerint „Nem mi vagyunk az esélyesek, de szoros meccs lesz”. A másik ajánlás („Nyerünk, lendületből átlépünk Dánián”) jóval kevesebbet, 26 százalékot kapott. Az egyértelmű dán sikert előrevetítő „Nem, ez már nagy falat lesz, a dánok sokkal erősebbek” felvetést 23 százaléknyi szavazó tartotta a legvalószínűbbnek. Direkt és indirekt módon, a véleményt formálóknak tehát 74 százaléka Dániát tartja esélyesebbnek. 

     Természetesen ezek a szavazatok semmit nem döntenek el, az viszont már sokkal többet nyomhat a latba, vajon melyik edző tudja meglepni jobban a másikat. Mocsai Lajos szakmai riválisa, Ulrik Wilbek ugyanis miután a dán nőkkel sikerek sorát érte el, átváltott a férfiakhoz, és ezen a vonalon is eredményesnek mondhatja magát. A dán válogatott egyébként eddig több nemzetközi sikerrel büszkélkedhet, mint mi: kétszeres világbajnoki második, háromszor nyert Eb-bronzot, majd 2008-ban és 2012-ben is ők lettek az Európa-bajnokok.      

     A szerda esti erőpróbán ez a tekintélyes sikerlista nem játszik majd különösebb szerepet. Sokkal többet jelenthet, hogy az első számú bombázók (Nagy László, illetve Mikkel Hansen) közül kinek az őrzését sikerül majd jobban megoldani? Persze a másik végéről is el lehet kezdeni a dolgokat: milyenek lesznek a kapusteljesítmények, a védőmunka hatékonysága, lesznek-e gyors indítások, a beállóját ki-ki hogy tudja majd helyzetbe hozni, stb. Feszültség dolgában biztosan a mieink szoronganak majd jobban, míg a dánok közismerten abszolút szabadon játszva is képesek lesznek nagy alakításra. Ha nyernek, ha veszítenek - korábban legalábbis már volt rá nem egy példa - képesek utána hatalmas mennyiségű sört elfogyasztani...Másnaptól pedig megint torkolattűzzel mennek előre.

     Mindent összevetve egy árnyalattal legalább több szól az északiak mellett. Ha ezt a viszonylagos esélytelenséget jól tudja lereagálni a válogatott, játékosainkat elkerülni a görcsös erőlködés, akkor minden megtörténhet.

     Még az is, hogy a Mocsai-legénység bemasíroz a legjobb négy közé.