2013.01.18. 00:19          



Nagy László kikapcsolására készületlen volt a csapat

Sokkal jobb, a nézők számára is élvezhetőbb meccset vívott a magyar válogatott csütörtökön, a spanyolországi Vb-n, mint két nappal korábban. Akkor ugyanis sakknyelven szólva egy pozíciósan végig vesztett meccsen maradt alul együttesünk a horvátokkal szemben. Csütörtökön este viszont a házigazdákkal egy nagyiramú ütközetre került sor, amely végleg csak az utolsó tíz percben dőlt el.

     A végeredmény rideg számai (22-28 a mi oldalunkról nézve) messze nem adják vissza azt a küzdelmet, azt a nagy csatát, amely jellemezte az összecsapás minimum 50 percét. Az első félidőben csaknem végig a magyarok vezettek, a gólok pedig látványos akciókból, vagy óriási átlövésekből születtek. A világklasszis Nagy László (akinek nem áll jól a mondás, amikor kijelenti: hazámért játszom. Hiszen ezért a hazáért három éven keresztül nem volt hajlandó játszani, de még egyetlen, értelmes, magyarázó mondat sem csúszott ki a száján...) ismét bizonyította, hogy ha birtokolja a labdát és fel tud ugrani, akkor bizony a kapusok leginkább csak maguk mögé nyúlhatnak.

     A spanyolok játékerejét mi sem bizonyítja jobban, mint a majd végig hátrányban végigküzdött első félidőt követő, alapvető fordulat. A térfélcserét követően ugyanis emberfogásra álltak át, amivel teljes zavart és tanácstalanságot váltottak ki a mieinknél. Mintha erre nem lehetett volna korábban számítani, hogy Nagy Lászlót nem fogják kénye-kedve szerint bombázgatni? Ezt a védekezési formációt bizony más riválisoktól is megkaphatjuk, nem csak itt, a világbajnokságon. Ez az alaphelyzet az, amelyre bárhol és bármikor számítani kellene, és aminek „előkerülése” mégis teljes zárlatot okozott magyar oldalról.

     Persze Nagy László kikapcsolása után még nem kellett volna, hogy alapvető változások következzenek be a pályán. Az minden esetre figyelmet érdemel, hogy Nagy a második harminc perc során mindössze egyszer tudott gólt lőni. Mintha nagyon könnyen beletörődött volna, hogy a pálya szélén álldogál, emberfogás címén. Ha sokkal többet akciózik, ritmust vált, szinte biztosan kiharcolhatott volna kétperces kiállításokat. Ő ezzel szemben közelről nézte, amint a másik öt mezőnyjátékosunk csak nagyon-nagyon nehezen tudott átjutni a spanyol védőfalon. Tegyük hozzá hangsúlyosan: elsősorban azért, mert a spanyolok rendkívül mozgékony falat húztak kapujuk elé. Nem a hatoson várták a támadókat, hanem iszonyatos lábmunkát vállalva, 7-8, olykor még 9-10 méterig is kitolták mozgékony védőfalukat.

     Az már korábban eldőlt, hogy Magyarország a legjobb tizenhat között folytathatja majd hétfőn, függetlenül az Algéria elleni, szombati találkozó végeredményétől. Arra nem is merek gondolni, hogy netán Algéria meglepetést okozzon, ugyanis győzelme esetén csak negyedikként lépnénk tovább a csoportunkból. Jó lenne, ha Császár kikerülne az elég mély hullámvölgyből, ha például Ancsin komoly lehetőséghez jutna... Nagy valószínűséggel marad a harmadik hely a csoportunkon belül, a másik ágról pedig még mindig a szerbekre tippelek. Annál is inkább, mivel ők jobban feküdnének nekünk, mint a szlovénok vagy a lengyelek.   

 

 

süti beállítások módosítása