2012.12.19. 22:22          

Csányi Sándor Böde Dánielt a válogatottba kívánja

Egy élvonalbeli labdarúgó a legkülönfélébb alkalmakkor kerülhet az újságok hasábjaira, netán a címoldalukra is. Dzsudzsák Balázs legutóbb például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy belement hátulról egy másik autóba. Az is természetes, hogy ezekről a sztorikról a bulvárlapok beszámolnak, így tett ez ügyben például a Blikk. 

     A nyájas olvasók „természetesen” mindent megtudhatnak az ütközésben részt vett autók márkájáról, konkrét típusáról, s talán még azt is megírhatták volna, hogy mit tud a csodajárgány, ami természetesen nem Trabant, s nem is Zsiguli, hanem egy Porsche a sok közül, amely szaladgál útjainkon.

     Az egykori Loki-játékosért aggódókat meg is nyugtatja a lap, hiszen közli, hogy Balázs semmiképpen nem marad négykerekű nélkül (amit már gyerekkorában megszokott, amikor a nyírségi zöldövezetekben kergette a labdát). Egy Bentley lesz a szolgálatára, addig is, amíg a szervizmesterek kiemelt gyorsasággal nem generálozzák a balszerencsés járgányt.

     Az is bíztató a jövőt illetően, hogy a mi emberünk higgadtnak tűnt és elismerte, ő okozta a balesetet. Ez ám a sztori, vagyis hogy inkább nem az. Ugyanis a bulvárlapnak sokkal jobb lett volna, ha Dzsudzsák emelt hangon elkezd ordibálni, szidva az előtte haladó felmenőit, ugyan miért éppen eléje vitte az útja?

     Megvallom, nem vagyok törzsolvasója a fenti és a hasonló orgánumoknak, de az internet jóvoltából azért belefutok a legfontosabb, ilyen jellegű történésekbe is. Bár ami azt illeti, sokkal szívesebben hallanék-olvasnék arról, hogy a magyar sztárfutballista ontja a gólokat és a gólpasszokat. De ha már ezen a téren van némi hiányérzetem, hát akkor jöjjenek a citrompótlók, a karambolok, a szerelmi hullámvölgyekről szóló, ugyancsak izgalmas beszámolók. Hogy ezek mennyiben segítik a magyar futball fellendülését, s majdani világbajnoki kijutását, azt megjósolni, én bizony nem tudom...

     Legfeljebb gyanítom, hogy nem nyílegyenes ez az út, amit Dzsudzsák mostanában befut. Azt is valószínűsítem, hogy ez őt legbelül igazán nem is izgatja. Elvégre dől a „Zsé” (a zseton...), amiből elég sok jut neki, s amiből soha semmi nem elég. Hogy ez esetleg sokkal jobb teljesítményt is előfeltételezne? Hát ilyen apróságokkal ne is foglalkozzunk.

     Egyébként pedig Dzsudzsák is megpróbálta kijátszani a magyar adut. Lesütött szemmel, még az ősz elején valahol elrebegte, hogy alkalomadtán bizony ő is szívesen hazajönne. Természetesen azért, hogy emelje a hazai foci színvonalát és persze - ha már itt van - menet közben egy kis ösztöndíjat is felvegyen. Ha igaz, amit lehetett olvasni vele kapcsolatosan, akkor úgy hírlett: havi tizenkét (12) millióért már vállalta is volna a missziót. Hogy miért éppen ennyiért? Hát talán azért, mert hallotta, hogy a Rudolf Gergely havi nyolc és félért leginkább betegállományban tengődik, immár szeptember óta, Diósgyőrben, az ország egyik legszegényebb városában.

    Amit persze szintén nem kell egészen komolyan venni, hiszen egy valamirevaló NB I-es meccsen 6-8-10 ezer ember is jegyet vált, mert ott szeretik a focit. S hogy honnan a pénz a csapatra? Hát nem rosszabb helyről, mint egyenesen Leisztinger Tamástól, aki hajdanán a sakkszövetség elnöki teendőit is elvállalta, amíg barátja, Kunos Péter kétéves, kényszerű távolléte idején nem tölthette be megbízatását. 

     Rudolf szerződtetése egyébként arra is jó, hogy láthassuk, még az ilyen ügyes pénzemberek, mint a sokszoros milliárdosként ismert Leisztinger, is meg tudnak bukni. A magyar labdarúgás ugyanis sokkal amolyanabb közeg... Olyan kellemes, langyos pocsolya, amelyben a mi Balázsunk is szívesen eldagonyázott volna még néhány esztendeig. Hogy azután valahol máshol - ugyancsak további éveken keresztül - még le is vezessen.

     Addig meg várom a fejleményeket - gondolom, nem vagyok egyedül. Az kimondottan jól jött, fel is villanyozott rendesen, hogy az MLSZ-elnök, Csányi Sándor leadta a rendelést a sportnapilapban. Sanyi bácsi a ferencvárosi Böde Dánielt szívesen látná a válogatottban. A helyzet bíztató, hiszen Egervári mester máris nyilatkozott Böde erényeiről, akit természetesen illő megfigyelés alatt tart. S akit Böde az egykori újpesti Kardos Józsefre emlékezteti. Igaz ugyan, ha emlékeim nem csalnak, Kardos egy szőke srác volt és inkább hátvédként szerepelt, míg Bödére az elmondottak ellenkezője igaz, de kicsire nem adunk. A kérdés most már csak az lehet, mikor hívja be Egervári Bödét a válogatott keretbe.

     Az út pedig ezzel a reménybeli döntéssel még egyenesebb lesz a 2014-es labdarúgó világbajnokságra.