2012.11.07. 00:15          



Evezős bázis helyett „sitthegyek” éktelenkedtek Pesterzsébeten

Az ilyen és hasonló címekkel nagyon vigyázni kell(ene), mert az ember hamar a nyakába kaphat egy, a jó hírnevet pocskondiázó vagy hasonló alapon megfogalmazott bírósági eljárást, magyarul pert.  

  Hogy ez így lesz-e, majd elválik. Ami viszont tény: a Magyar Evezős Szövetség már javában perben áll a Mitnyan György elnökségéhez köthető „Pesterzsébeti Vízicentrum” és kapcsolódó intézményei, leánycégei egyikével. A tét - állítólag - potom harmincmillió forintos adósság, amely „természetesen” a Magyar Evezős Szövetség negatívumait gyarapítja.

Mitnyan György_bloghoz_1.jpg

     Az adósságok meglétének tényét senki nem vitatja, miként azt sem, hogy ezek a Mitnyan György két évig tartott, „áldásos” elnökségi időszakához köthetők. Az egészben a legszomorúbb az, hogy ebben a szövetség költségvetéséhez viszonyítva óriási összeggel kapcsolatosan senki nem akar nyilatkozni. Immár hónapok óta mindenki csak mellégurít, hogy majd ekkor, meg akkor, meg ha majd megnyertük a pert, hadd ne folytassam. Így csak nagy sokára és a legkülönfélébb, önmagukat megnevezni nem kívánó hírforrások alapján áll össze a nagyon is elszomorító tény, a mínusz 90 millió forintos mínusz.

   Pedig mekkora hőskölteménynek indult mindez? Amikor 2009-ben Dávid Imre elnököt sokadjára megválasztották, új összetételű és ugyancsak „ellenzéki” elnökség is alakult a szavazati joggal rendelkezők jóvoltából. Ennek az elnökségnek a többsége pedig - az oda akkor szinte véletlenül bekerült - Mitnyan György köré tömörülve, beindította a csodás fellendüléssel kecsegtetett akcióit.  

 

  Ezek csúcsát a „Pesterzsébeti projekt” ígérte. A Gubacsi híd lábánál elterülő, elhanyagolt evezős bázisra épült volna ez a csoda, amelynek generálozásához és működése beindításához sok tízmillió forintra lett volna szükség. Ami persze nem volt, de ez legkevésbé izgatta az illuzionistákat, élükön Mitnyan Györggyel. Mivel az elnökségben többségre tettek szert, kidolgozták világmegváltó tervüket és azt elnökségi többségi szavazást követően, aláírásra letették Dávid Imre elnök asztalára.

     Pontosan emlékszem, 2010. február 14-ét írtunk. A komoly, nemzetközi szintű közgazdász gyakorlattal rendelkező Dávid - aki jelenleg is a Magyar Olimpiai Bizottság Ellenőrző Bizottságának elnöke - az aláírás megtagadásával egyidejűleg, még azon a napon,  írásban is lemondott az elnöki megbízatásról, amelyet akkor tizenkilenc éve töltött be. A közgyűlés egy hónappal később pedig megválasztotta elnöknek Mitnyan Györgyöt, az ötletgazdát, az ellenzék gazdasági vezéralakját és szószólóját.      

     A szövetségtől a napokban éppen közös megegyezéssel távozó főtitkárnő, Ott Zsuzsanna is teljesen „be lett oltva”. Mindenkinek gőzerővel újságolta, hogy a június végi, dunavarsányi edzőtáborozás már ott, az új, pesterzsébeti evezős centrumban lesz megtartva. Ezzel meg is kezdődik a nagy pénzek megspórolása címszóval, minden szép és jó lesz.

     Azután az edzőtáborozás sem 2010-ben, sem 2011-ben, de még 2012-ben sem az új centrumban lett megtartva, hanem itt, ott vagy éppen sehol. A legkülönfélébb célokra a MESZ-nek átutalt szakmai pénzek pedig ide-oda-amoda lettek utalgatva - a Pesterzsébeti Vízicentrum pedig - finoman szólva is - elakadt s sárban.

     Szükség volt csaknem két esztendőre, amíg a jól „megvezetett” elnökségnek és az evezésért őszintén aggódóknak leesett a tantusz. A 2012. februárjában összehívott rendkívüli közgyűlésen Mitnyan György ellen negyvenhatan (46) szavaztak, míg mellette ketten (2). Mitnyan és alelnöke, Kelemen István szó nélkül felálltak és - bár Mitnyant továbbra is javasolták felvenni az elnökjelöltek közé - pillanatok alatt távoztak... Mire szólították, már a liftben voltak... Regényi Tamás személyében a korábbi ellenőrző bizottság vezetőjét pedig megválasztották elnöknek.

     A villámgyors levonulást nem követte hasonló sebességű elszámoltatás. A szövetség milliós nagyságrendű takarítást kellett végezzen (szemétdombok elszállíttatásáért) a már 2010-ben „megnyílt” edzőtábor helyén. A bérlőként működtetett kispályás labdarúgó pálya „tulajdonosával” pedig javában tart a 30 milliós tétre menő per. A másik hatvanat még szép lassan, de csak számolgatják a szövetségben, Mitnyan György pedig nevethet a markában. Neki minden nap nyereség, amit a totyorogva előre lépegető szövetség neki érthetetlen nagyvonalúsággal engedélyez.

    Kíváncsian várom a fejleményeket! Például azt, hogy mi lesz a  sorsa a vízi centrumnak, amelyből (mai állás szerint) a szövetség szeretne minél kisebb veszteséggel kihátrálni. S mikor kap erkölcsi elismerést a mindenfélének elmarasztalt, 2010-ben önként lemondott elnök, Dávid Imre, aki pillanatok alatt átlátta, amire mások még évekkel később sem akarnak rájönni. És mi lesz a hátra hagyott adósságokkal? Lesz-e felelősségre vonás az elkövetőkkel szemben? Vagy még ejnye-bejnyétől sem kell tartaniuk, olyan lassan őrölnek azok a bizonyos malmok, hogy az érdekeltek nyugodtan bízhatnak az elévülésben?   

  

süti beállítások módosítása