2012.11.03. 00:14          



Szegeden ugyanúgy ott volt a politika, mint most Veszprémben

 

 

Ha az emberfia jól válogat, úgy sok, érdekes dolgot össze lehet olvasgatni, amiből azután olykor még új gondolatok is keletkezhetnek. Számomra eleve kedves téma a kézilabda, bármit is írjanak róla, ha lehetséges, elolvasom.

     Így vagyok az ÉS főszerkesztőjének, Kovács Zoltánnak az írásával is, amely a Szeged - Veszprém rangadóval foglalkozik, meg az ott történtekkel, meg az utózöngékkel. Nagyon helyesnek tartom, hogy az arányokat mindenképpen szerencsétlennek értékeli, hiszen a meccsről, annak szenzációs voltáról jóval kevesebb szó esik, mint arról, hogy a Nagy László kezébe rajzolt késsel milyen összefüggést lehet „kiizzadni” és csatolni a sajnálatosan meghalt Marian Cosma esetéhez. Ahhoz a tragédiához kerestek „kötözködési” pontot, amelyet jómagam is maximálisan elítélek (a hozott ítéletekkel már koránt sem vagyok elégedett - gondolom, mondhatom - sokadmagammal? )    

     Amennyire jó, hogy készült az a bizonyos film, annyira nem értek egyet Kálomista Gáborral, aki a késes molinóból akar ügyet csinálni, önön magának pedig párhuzamosan egy kis reklámot is...

 Nem tudom, hogyan és miként került a veszprémi vezetésbe, de azért még volna ott más tenni-venni-tanulni valója is. Nem csak hangos ügyeket produkálni, elvégre ez a klub 1977. óta működik, amikor Kálomista úr még talán azt sem tudta, mi is a kézilabda.

     Persze, ezt is meg kell szokni, a termikeket meglovagolva, mindig feltűnnek ilyen villámgyorsan a magasba szökő őstehetségek, akik rövid idő alatt nagyobb karriert futnak meg a magyar sportéletben, mint mások akár sok évtized alatt sem. Most minden esetre ő a Veszprém társelnöke. S  mint ilyennek, természetesen további sok sikert kívánnék, meg egy kis visszafogottságot is. Vele kapcsolatban csak azt kérdezném meg: ugyan ha a Veszprém nyeri a rangadót, akkor is ekkora műbalhé lett volna a molinó-ügyből? Mert hogy valami alibire csak szükség volt a méretes zakó elkönyvelését követően...

    Nagy Lászlóról éppen a napokban merészkedtem leírni, hogy őt „pénznyelő automatának” tekintem, aki - ezt mindig előrebocsátva - vérbeli profi, - s mint nem is olyan régen megjegyezni bátorkodtam -, olyan profi, aki legalább megdolgozik a pénzéért. (Nem akarok eltévedni a fő csapásról, de nem tudtam liftező vérnyomás emelkedés nélkül olvasni a napokban, hogy a labdarúgó NB I-ben a „tökutolsó” Siófoknál 3-400 ezret keresnek a „fiúk”, teljesítményük pedig egyszerűen értékelhetetlen. Nagy László sokszorosáért van ugyan pályán, de ő legalább világszínvonalat képvisel...) De érzelmeket, hazaszeretetet vagy egyebeket senki ne várjon tőle.

  Legalábbis megjátszás nélkül ne. Mert hogy éppen a Thália Színházban volt egy nagy alakítása „hazatalálásakor”, amivel méltán versenyre kelhetett volna a legnagyobb mesemondókkal is.    

   S hogy azért Kovács Zoltánnak se legyen távolról sem mindenben igaza, vele is szembe mennék. A veszprémi kézilabda parketten kívüli dolgairól értekezik, amiben lehet igazság, de... Azt is gyorsan hozzá kell tenni, hogy amikor a Gyurcsány-Bajnai éra volt felül, akkor például a Szegednek milyen pénzek kerültek a számlájára? És milyen posztot töltött be Újhelyi István, pártja alelnöke, (ha jól emlékszem), aki akkor hasonló magasságokban járt-kelt és döntött, mint manapság a jobbról érkezett, befolyásos emberek Veszprémben.

  Olyanok például, mint Vetési Iván úr, aki véletlenül veszprémi illetőségű, és katapultált a szövetség elnöki székébe. S miközben többeknek is kezet adott, hogy elnökségi tagok maradnak, mindenkit kisöpört. Még a légynek sem ártó, jámborságáról közismert Kökény Beát is.

    Hogy mennyit ért Vetési úr a kézilabdához, ne firtassuk. Arra viszont nagyon határozottan emlékszem, hogy az első sajtótájékoztatón, a Syma-csarnok III. emeleti termeinek egyikében, a székfoglalójában hangsúlyosan elhangzott: „kérem, én kormánytisztviselő vagyok!” S közben ugyancsak keményen körbenézett. Rajtam kívül nem is kérdezett senki semmit...Éppen azon a napon verték ugyanis keresztül - szemben a legilletékesebbnek vélt (tartott) szakmai testület, az edző bizottság ajánlásával szemben (ők Kovács Pétert tartották legalkalmasabbnak!) a norvég "vendégművész", Karl Erik Böhn öt évre szóló kinevezését! 

    Ez legalább annyira fontos volt, mint annak idején Újhelyi István lépten-nyomon való mutogatása a Szeged kézilabda mérkőzéseivel, csapatával kapcsolatosan. Tehát a meccs itt is döntetlen, egyik fél sem vethet túl sokat a másik szemére.

   S hogy Kovács Zoltánnak bizonyos vonalon mégis igazat adjak, hát én is azt mondom: igenis, beszéljünk többet az aktuális meccsekről, a rangadókról, meg a langyosabb találkozókról, a magyar kézilabdázás erejéről és gyengeségeiről. Meg arról például, hogy miért jó nekünk, ha Császár Gábor a „spanyol” éra alatt feltűnően sokat ül a kispadon? Vagy éppen arról, hogy ha Carlos Ortega edzőnek nincs terve Carlos Pérezzel, akkor ne „égessék” őt, tétlenségre kárhoztatva! Vagy búcsúztassák el, vagy engedjék el máshová játszani.

     Biztosan lenne rá jelentkező. Talán nem is egy, s nem is kettő.

 

süti beállítások módosítása