2012.10.24. 07:18          

Kedves Mindannyian! Sportbarátaim!

Amikor az év elején, valamikor januárban egy fiatal barátom ösztönzésére belevágtam ebbe a kísérletbe, magam sem tudtam, miről, mikor és hányszor fogok írni ezeken a hasábokon. Az egyetlen biztos pontot az a bennem régóta megvolt igény jelentette, hogy jó lenne mindenféle kötöttség nélkül, csak az alapvetően kötelező határok betartásával leírni a spontán véleményemet bizonyos eseményekről, dolgokról, személyekről vagy éppen viselkedésformákról.

     Elárulhatom, nem könnyű dolog ez, hiszen egy ilyen "kis magánújságot"' senki nem támogat, viszont akkor is kell - ha egy mód van rá - valamit írni, amikor éppen más elfoglaltság miatt leginkább csak az éjszaka terhére történhet bármi is. Az is előfordul - be kell vallanom -, hogy nincs olyan téma, amit érdemesnek tartanék a megjelenítésre. Olykor pedig az sem kizárt, hogy egyszerűen halasztanom kell az írást, mert nem fér bele a 24 órába.

    A londoni olimpiát megelőzően az ötkarikás készülődés szorított szűkebb időbeli keretek közé, a hazajövetelt követően pedig ismét mély vízbe ugrottam: a már korábban dédelgetett (és némiképp előkészített) könyvírás rengeteg elfoglaltságot igénylő munkájába fogtam bele. A 2003-ban megjelent "Ötkarikás beszélgetések" a magyar olimpiai aranyérmesek bemutatását tűzte céljául. Azóta megrendeztek három nyári olimpiát, így Athén, Peking és London magyar hősei abban a kiadásban értelemszerűen nem lehettek benne. A november huszadika utáni napokban megjelenő felújított és kibővített könyv, az "Ötkarikás beszélgetések IV." jószerivel teljesen lefoglalt; életem minden egyéb területén elsősorban "tűzoltásra" rendezkedtem be.

     E tények ismeretében kétszeresen is örömömre szolgál, hogy a visszajelzések szerint a szándék és az alapvető irány nagy vonalaiban jó. Természetesen minden nap nem lehet bombasztikus dolgokkal előállni, de szubjektív normáimat betartani igyekezvén, megpróbálok minél több területre "elkalandozni" írásaimban. Amihez pedig tudok fotót mellékelni, természetesen azt is megteszem.

    Július elején még csak arról számolhattam be, hogy a napi látogatottság elérte a 100 oldalnyitást. Mostanra pedig - konkrétan szeptember 15. és október 15-e között - a napi átlag 601 oldalra emelkedett. Ehhez persze szükséges volt néhány, kiemelkedő olvasottságot hozott írás megjelenésére is. Így a viharokat is kavart "Mindenről Janics Natasa első férje tehet" című dolgozatra is, amely 3.753 érdeklődő belépését eredményezte.

     Rövidke levélkém végeztével megköszönöm az érdeklődést és akinek ez a vonalvezetés tetszik, Mindenkit arra kérek: adja tovább a jochapress.blog.hu elérhetőségét. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kis, egy személyes próbálkozás lehetőségei végesek, de e tény ismeretében is igyekezni fogok a későbbiekben is egy sajátos, őszinte és minden külső behatástól független hang megtartásán,és ha lehet, tovább erősítésén fáradozni.

     Sportbaráti üdvözletekkel: Jocha(Press) Károly.