2012.10.22. 23:31          

A 85 éves Gyarmati Dezső önmagáról

Az öt olimpián szerepelt, háromszoros aranyérmes Gyarmati Dezső ma, október 23-án ünnepli 85. születésnapját. A magyar vízilabda válogatottat kapitányként is olimpiai győzelemre vezető Gyarmatit a közeljövőben megjelenő „Ötkarikás beszélgetések IV.” című könyvem róla szóló fejezetének néhány szakaszával köszöntjük.

     Először jöjjenek a gyermekéveit felvillantó sorok.

     „Gyarmati első tizenöt éve idillikus környezetben, a Németvölgyi út 26-ban és környékén telt el. Létét három fő tényező határozta meg: szülei vallásossága, a mindenben tökéletes, rá nyomasztólag ható bátyja jelenléte és maga a környezete. Amint írja „Szülőfalum, a Németvölgyi út és környéke”. Természetesen az iskolai cserkészcsapatban is benne volt, miközben öt sportágban iskolaválogatott lett. Úszni magától értetődő módon megtanult, majd 1938 nyarán a Császár uszodában, azaz a „Csasziban” Mészáros János leigazolta a BBTE úszói közé.”

     Az úszás után kézilabda, ökölvívás is következett, majd visszatért az uszodák világába. Kapusként 16 évesen már az NB I-ben védett. A kalandvágy a háborút követően Angliáig vitte.

      „Ott lettem jó pólózó” állítja. 1947 nyarán onnan érkezett Párizsba, hogy a Főiskolai Világbajnokságot nyerő csapatban szerepeljen. Jött a felnőtt Eb, Monte Carlo, a csőddel egyenlő ötödik hely. Az új kapitány, Németh János hívta haza. A MAFC, az MTK és az UTE közül az utóbbi igazolta le. 1948-ban elúszott a remélt olimpiai aranyérem.”

     Helsinkibe csak Puskás, Bozsik és Czibor közbenjárására jutott el, ahol először lett olimpiai bajnok.

     „Három olimpiai bajnokságot nyertem, egyiknek sem tudtam igazán örülni. 1952-ben édesapám betegsége, 1956-ban „az októberi napok szépsége és a novemberi napok gyásza”, 1964-ben pedig a válásom volt az üröm az örömben.” 

      Helsinkit követően egyébként örömökben gazdag idők jöttek számára. Művészettörténész hallgató lett az egyetemen, 1954-ben megszületett lánya, Andrea. Az uszoda világa védettséget élvezett, utazgattak, a vámosokkal csatázgattak. Mindennapi izgalmaik közül messze kiemelkedett 1956. október 23-a, amikor már csak napok választották el az olimpiai küldöttséget az indulástól. „Pillanatok alatt a városban voltam, egy vörös csillag eltávolításában segédkeztem.” Melbourne-ben egy Kossuth címeres zászlóra gyászfátylat kötött, s úgy vonult az olimpiai faluig. A fotó bejárta a világsajtót ugyanúgy, mint az a kép, amely a magyar-szovjet (4:0) meccsen a vérben úszó Zádor Ervinről készült. A második olimpiai győzelmet követően mondta: „Melbourne-ben az abszolút csúcson voltam.”

      Hazajött, majd el kellett mennie. Játék nélkül, edzőnek nem kellett, végül hazajött, a nemzetközi mérkőzésektől örökre eltiltották. Később mégis felmentették, így 1960-ban eljutott Rómába, ahol csak a bronzéremig jutottak. Harminchét évesen is ott lehetett Tokióban, ahol az újabb siker már a harmadik olimpiai aranyérmét jelentette. Közben már 1963-tól edzősködött, de csak 1972-ben lett szövetségi kapitány.

     „Gyarmati bevallotta, már 1964-ben vágyakozott erre a posztra, 1972-ben viszont nem számított rá, de nagyon örült a kinevezésének. Mindjárt 1973-ban húzott egy merészen szerencséset és három jelölt közül a szegedi Csapó Gábor mellett döntött, aki a világbajnokságon három gólt lőtt a szovjetek elleni 5:4-es összecsapáson. A Vb-győzelmet 1974-ben Eb-siker követte, majd egy ezüst az 1975-ös, kolumbiai Vb-n, hogy azután 1976-ban, Montrealban ismét olimpiai aranyérem szülessen. Ekkor három góljával Faragó Tamás volt a nyerőember.”

      1987-ben megint felkérték a válogatott kapitányának, aminek nem volt ereje ellenállni. „Az öreg utcalány reflexe volt ez…képtelen voltam eldönteni, számítsak-e a légiósokra…sütött belőlem a bizonytalanság” mondta utólag a kilencedik hellyel végződött vállalásáról, amit nehéz volt elviselnie. A Vasasnál majd Bolognában edző, onnan Csurka István hívására jött haza. Az MDF-nek tagja lett, jó kapcsolatba került Lezsák Sándorral, s ő is beszállt az MDF kampányába. 1990-ben országgyűlési képviselő, de az OTSH elnöke is lehetett volna. Végül Lemhényi Dezső javaslatára, az ő közreműködésével nyerték meg erre a posztra Gallov Rezsőt.

     Az elmúlt két évtizedben is aktív, sokoldalú életet élt.

     „Gyarmati Dezső minden szinten elismert ember. Megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb kitüntetését, itthon pedig a Nemzet Sportolója lett. Köztiszteletben álló egyéniség, aki a megfelelő helyen és időben mindig hallatja a hangját. 2012. október 23-án ünnepli 85. születésnapját. A jubileumi interjúban egyetértéséről biztosította Kemény Dénest afelől, hogy jól döntött: Kemény helyében ő is a visszavonulást választotta volna.”

 (Fotó: JochaPress)