2012.10.17. 07:22          

Övé az egyetlen magyar női kézilabda világbajnok csapat

November elején lett volna 89 éves Török Bódog, a magyar női kézilabda-válogatott sikerekben oly gazdag kapitánya, aki hosszú, súlyos betegséget követően október 16-án, hétfőn távozott az élők sorából.

     A rendkívül népszerű Bogyi bácsi szinte egész életét a kézilabdázás szolgálatában töltötte. Máig is nem hivatalos világcsúcstartóként, megszakítás nélkül 23 évig ült a mindenkori magyar női kézilabda-válogatott kispadján. Már az 1955-ben történt kinevezése is a korra jellemző körülmények között történt: nem kapott útlevelet, így a rádióból értesült csapata németországi, győztes bemutatkozásáról.

      Mindig nyitott volt a változtatásokra, sportága egyik legalaposabb, legfelkészültebb szakvezetőjeként tartották számon szerte a világban. Nevéhez, az általa irányított csapathoz fűződik a magyar női kézilabdázás eddigi egyetlen világbajnoki címének kiharcolása, amelyre 1965-ben, a dortmundi Westfalenhalléban került sor.  

     Bogyi bácsi sosem titkolta véleményét, mely szerint  a Vb-döntőt ugyan Jugoszlávia ellen nyertük meg 5-3-ra, de mindenki tudta, hogy Magyarország és az NDK csapatai képviselték a legnagyobb játékerőt. Ellenük két döntetlent követően sorsolással jutottunk tovább a selejtezőből. Mindig is ezt, az NDK elleni két döntetlent tartotta a legnehezebb meccsnek a világbajnoki cím felé vezető úton.

     Sikereinek legfőbb titkaiként az ellenfelek alapos feltérképezését, a rájuk való komoly készülést és a minden áron győzni akarást tartotta. Székelyudvarhelyi származását, ízig-vérig magyarságát is fontos tényezőként emlegette Török Bódog, aki 1955. és 1978. közötti kapitánysága során 103 kézilabdázónőnek adott játéklehetőséget a nemzeti együttesben. Mindenkori csapatáról szólva, rendszeresen hangsúlyozta a játékosok közötti, kivételesen erős emberi kapcsolatokat és azok jelentőségét.  Különösen így volt ez az 1965-ös, világbajnokságot nyert együttes esetében, amelynek tagjai közül hárman - Schmidt Jenőné, Jóna Magda és Elekné Rothermel Anna - mesterüket megelőzve, már korábban végleg elköltöztek közülünk.

     Az örökké újításokon rágódó Mester egyik forradalmi húzása az volt, amikor saját pénzén elutazott Zágrábba, és megfigyelte a szovjet válogatott gerincét alkotó Szpartak Kijev csapatát. A látottakat felhasználva,  az 1975-ös világbajnokságon általános döbbenetet okozott, amikor a hatalmas termetű orosz átlövőre, Makarecre ráállította az alacsony, vékony, de villámlábú (azóta sajnos már ő is meghalt) Vadászné Vanya Máriát. A meccs végén pedig fogadhatta a szovjet válogatott kapitányának, Igor Turcsinnak a gratulációját.

     Török Bódog a fiatalon, tragikus körülmények között meghalt egyetlen fia, a zseniális szobrászművész, Richárd elvesztése után végképp a kézilabdázásnak és fia emlékének élt. Nyolcvan éves koráig a korábbi játékosaiból alakított, amatőr csapatát dirigálta - ekkor végleg megvált a kispadtól. A kézilabdázással kapcsolatos, kivételes affinitása azonban egészen a betegsége elhatalmasodásáig megmaradt. Akinek volt legalább 3-4 órája, az bármikor élvezhette a kizárólag a sportágáról szóló monológjait, amelyek immár végleg az emlékezet tárházába mentek át.

     Bogyi bácsi, nyugodj békében. Hiányozni fogsz!