2012.10.07. 14:21          



Dr. Bárány István először úszott Európában egy percen belül

A londoni olimpia nyolc magyar aranyérme egészen bizonyosan hosszabb távra is megteszi a maga jótékony hatását. Nem egyszerűen csak ünneplésre adott alkalmat ez a kitűnő sorozat, de arra is jó volt, hogy a sportolásra, a sport egészségre gyakorolt jótékony hatására is ráirányítsa a figyelmet

.Ötkarikás2012_Bárány István_arc.jpg

     A nyolc győzelemből a kajakozók három, az úszók két aranyéremmel vették ki részüket. Ilyenkor a sportkedvelők szívesebben olvasnak régi idők nagyjairól is - ezt az alkalmat szeretném megragadni arra, hogy ey nagyon régi világklasszissal ugyancsak nem tegnapelőtt közreadott beszélgetésemet e hasábokon megismételjem. Dr. Bárány Istvánról, az egri úszósport egyik világklasszisáról lesz szó, aki mindenkit legyőzött, csak Johnny Weissmüller - a későbbi Tarzan - tudása előtt kellett meghajolnia.

 

Az asztalon óriási, kartonokkal teli négy láda. Benne katonás rendben sorakoznak a betűrendbe rakott, teleírt lapok. Bár a Nagy Magyar Lexikon megjelenése csak az évszázad utolsó évtizedében várható, a munka azonban már javában folyik. A sporttal kapcsolatos összes kifejezés mintegy nyolcezer címszót ölel fel. A hatalmas munka egyetlen embernek dr. Bárány Istvánnak a vállát nyomja.

- Feltartani nem tudsz. Bár valóban sok munkám van, a sportról, az olimpiai élményeimről mindig szívesen beszélek, hiszen a sport –kis megszakításokkal – az egész életemet kitöltötte!

- Aki Eger városáról valamit is hallott, az a végvári hősök után a város híres úszósportjáról is tudomást szerzett. Nálunk először mindenki úszó akart lenni, csak azután jöhetett a futball. Én mégis a labdarúgásnak köszönhetem első olimpiai szereplésemet! Az 1924-es,  párizsi olimpián ugyanis labdarúgó csapatunk súlyos vereséget szenvedett az egyiptomiaktól, mire a szövetség vezetői azonnal hazaindultak az együttessel. A megmaradt pénzt a labdarúgó sportvezetés egy más sportágbeli, fiatal tehetség utólagos kiutazására szánta. Így került rám a választás, alig tizenhét évesen.

- Bár a rutinhiány miatt elmaradtam itthoni időmtől, hazaérkezésem után új országos csúccsal háláltam meg a bizalmat - folytatta. - A sikerek ízét 1925-ben ismerhettem meg: a szintén Párizsban lebonyolított Grand Prix versenyein ugyanis már elsőként végeztem.

1924-ben megalakult az Európai Úszó Liga (LEN), és az első Eb megrendezésével – 1926-ban – éppen Budapestet bízták meg. Abban, hogy a versenyek nagy közönségsikert arattak, döntő érdeme volt dr. Bárány Istvánnak.

- A küzdelmekre az éppen elkészült Császár uszodában került sor. A tribünök még csak ideiglenesek voltak, ácskapcsokkal ütötték össze a tartóoszlopokat. Nyolcezer ember szorongott a lelátókon. Arne Borggal, a svédek „all round” emberével csaptam össze a 100 méteres  gyorsúszásban. Két tizeddel győztem, így nagy ellenfelemnek „be kellett érnie” a hosszabb távok – 400 és 1500 méteres gyors – megnyerésével. Borg egyébként nagyon színes egyéniség volt, kivételes humorérzékével, világklasszis adottságokkal és egy speciális képességgel megáldva: nagyon bírta az italt. Az ivásban semmi nem tudta mérsékletre késztetni. Nemcsak úszott, hanem a svéd ezüstérmes vízilabda csapatnak is oszlopos tagja volt. Amszterdamban az Eb aranyak mellé olimpiai első helyezést is szerzett!

Ötkarikás2012_Bárány István Arne Borggal.jpg

A sportban sokszor áldatlan szituációk jönnek létre. Az egyik versenyszámban viszonylag közepes eredménnyel is olimpiai bajnok lehet valaki, míg egy másik összecsapásban kivételes klasszisok vetélkednek, ahol csak az egyik győzhet. Ez történt dr, Bárány István esetében is. Hiába volt a pontos formaidőzítés, a várakozáson felüli szereplés, neki mégis „csak" az ezüstérem jutott.

- Mi alkalmaztuk először – bár ösztönösen – a szakaszos edzés ősét. Rendszeresen vízilabdáztunk, ahol a régi szabályok alapján sok résztávot kellett úsznunk – pihenőkkel vegyítve. Az amszterdamihoz hasonló körülmények között készültem, ugyanis Párizsban éltem akkoriban. Mégsem sikerült. Nem tudom van-e még olyan magyar versenyző, akinek a maga viszonylatában olyan nagy ellenfél jutott volna, mint nekem. Weissmüller – a későbbi Tarzan – legyőzhetetlen volt! Pedig 59.8 másodperces Európa csúcsot állítottam fel, először úszva Európában egy percen belül.

- Harmadik olimpiai szereplésem már nem sikerült – nem is sikerülhetett! Amerikából semmit sem láttam, sőt! Los Angeles előtt egy roppant fárasztó versenykörúton kellett részt vennünk. Ennek bevételétől függött ugyanis, hogy egyáltalán el tudunk-e indulni. Ráadásul a középfutamban az egyetlen napos pálya nekem jutott. Simán kiestem, pedig 1931-ben még háromszor álltam az EB dobogójának legfelső fokán!

Pista bácsi nemrég ünnepelte fél évszázados jubileumát. 1920. óta van ugyanis közvetlen kapcsolatban az uszodák világával. Milyen tapasztalatokat hozott az elmúlt időszak, merre tart a világ úszósportja?

- Körülbelül a melbourne-i olimpia óta nagyon felgyorsult a fejlődés. Előbb az ausztrálok, majd az amerikaiak „húzták meg” a mezőnyt. Maximálisan érvényesül a nagy számok törvénye. Erről jómagam is meggyőződhettem az 1960-as, világkörüli utam során, amikor eljutottam az amerikai úszók fellegvárába, Santa Clarába is. Hihetetlen fanatizmussal dolgoznak, egymással állandóan rivalizálnak, az edzőkben pedig vakon megbíznak. Így a siker sem pártolhat el tőlük!

Ezek szerint az amerikaiak fölényét várja az úszó döntők során?

- Erről ilyen konkrétan mégsem lehet beszélni. A fejlődés annyira felgyorsult, hogy még az utolsó pillanatok is hozhatnak változást. Ki hallott például egy évvel ezelőtt Shane Gouldról? Ma pedig úgy áll a helyzet, hogy jóformán abban a számban nyer, ahol éppen elindul. Egy embert mégis kiemelnék: a hátúszó Roland Matthest, az NDK kiválóságát. Személyében a ritka tehetség párosul a németek végtelen céltudatosságával. Európa első számú esélyesének tartom.

Hogyan telnek nyugdíjas napjai?

- Az Úszósport című szaklapot szerkesztem, szemlézek, fordítok, közben a nemzetközi úszóélet minden rezdülését figyelem. Több kiadást megért szakkönyvet és egy mesekönyvet írtam a legfiatalabb nemzedékek számára, szórakoztató, egyúttal az úszást is népszerűsítő szerepet volt hivatott betölteni. A címe ez volt: „Gyere velem az uszodába!” Nemzetközi viszonylatban is mozgásban vagyok. Így például 1969-ben, felkérésre több mintaedzést vezettem Tuniszban. 1970-ben pedig a „Nemzetközi Vízbőlmentő Kongresszus” várnai ülésére voltam hivatalos. Sajnos, Magyarországon ebben a nagyon fontos kérdésben azóta sem történt semmi intézkedés!

- Jelenleg a lexikonon dolgozom, de már előre is tekintek. 1974-ben lesz 50 éve, hogy megalakult a LEN, azaz az Európai Úszóliga. Javaslatomra hívják meg a bécsi EB versenyeire az első, az 1928-as budapesti EB még élő versenyzőit. Kíváncsian várom a találkozást a régiekkel! Persze ezt megelőzően az olimpia áll érdeklődésem középpontjában!..

 

                     (Magyar Szó (Újvidék), Sportvilág, 1972. május)

 

 

süti beállítások módosítása