Immár második hónapjába fordult az egyre egyértelműbb végeredményt ígérő Douchev-Janics történet, amely augusztus 16-án kezdődött. Ekkor röppent fel a hír, elsőként az újvidéki Magyar Szó online kiadásában arról, hogy Vlade Divac, a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke nem egyszerűen csak megvígasztalta a mi Natasánkat a számára nem teljes sikerrel végződött londoni versenyei után, hanem feltehetően mondott neki mást is. Többet, mint vigasztaló szavakat. S az sem kizárt, hogy konkrét számok is elhangzottak már ott, Eatonban, a kajak-kenu versenyek helyszínén, sőt! Lehet, hogy már sokkal korábban is...

     Miután jómagam már július 27-én láttam közelről ezt a jóval két méter feletti magas urat, Vlade Divacot, egyetlen pillanatra sem volt kétségem felőle, hogy az ugyancsak „dörzsölt” róka ahol megjelenik, ott azonnal robbanásveszély van. Jellemző a mi langyos magyarságunkra, hogy jó ideig senki nem akarta komolyan venni a dolgot. Douchev-Janics Natasa eddigi menedzsere, Csonka Gábor például egyenesen azt nyilatkozta, hogy az egész történetet humorral kell kezelni.

    Szerintem viszont éppen az ilyen és hasonló, ugyancsak izzadságszagú poénokat kellene általában (és kellett volna ez esetben is) sokkal humorosabban venni, mint ahogyan azt kiötlői kimondják. Csonka úr azt sugallta ugyanis, hogy Natasa visszatérése elintézett dolog, itt csak egy blikkes stílusú újságcikkről van szó.

     Natasa egyébként is küldött a rémhír napvilágra kerülése után, ég augusztusban egy sms-t, amely szerint ő Magyarországon akar maradni. S még az sem kizárt, hogy amikor leírta, ő ezt viszonylag komolyan is gondolta. Ám idővel kézzelfoghatóvá vált, hogy ő bármit is gondol, ha a férje, Andrian Douchev másként dönt. A háttérben nyilvánvalóan lázas serénykedés folyt és folyik annak érdekében, hogy Szerbia visszaszerezze az „eltekergett” világklasszist, aki annak idején már 1999-ben a sokat szidott Fábiánné Rozsnyói Katalinnál edzett, az autóbalesetben fiatalon elhunyt édesapa legkonkrétabb kérésének megfelelően. 

     Natasa 2000-ben még szerb színekben lett negyedik K-1 500 méteren, Sydneyben, hogy azután hivatalosan is „átnyergeljen” Magyarországra. A történet innen még ismerősebb: többek között három olimpiai aranyérmet is szerzett magyar színekben. Most ezt unhatták meg a szülőhaza illetékesei és beindult a gépezet. Gyorsan hadd jelentsem ki: amennyiben Janics első házassága nem megy csődbe, úgy ez a kérdés soha nem kerül porondra. Jómagam erről semmi részletet nem tudok, de nyilván valami nem stimmelt, ha ilyen korán váltásra került sor és Natasa új házasságba evezett bele.

     A mi kis naiv vezetőink tehát nem vették komolyan - más kérdés, hogy aligha tehettek volna bármit is a dolgok menetének megállítására, illetve visszafordítására. Andrian Douchev ugyanis - legjobb tudomásom szerint - már Szegeden is kapott állást, hiszen bejelentették, hogy Kovács Lászlónak megköszönik, ettől kezdve a férj irányítja Natasa felkészülését. Tehát nem arról volt szó, hogy szegények itt nem kaptak volna bármit is, ezért valamilyen úton kényszerpályára kerültek és így jutottak el Szerbiába, ahol viszont Douchev állást kapott. Az állást pontosan azért kapta, mert ezen keresztül akarják odavonzani Natasát, a feleséget is, ami innen kezdve egyenes út.

     Itthon továbbra is diszkrét hallgatás övezte az ügyet, pedig először Natasa szeptember 9-i érkezéséről volt szó. Néhány nappal korábban nekem Petrovics Kálmán szegedi klubigazgató szeptember 20-át ajánlotta, hogy akkor érdeklődjek. Miután megtudtam - amit szintén sokan tudtak, csak erről is hallgattak! -, hogy Benedek Dalma Dusan Ruziciccsel összeházasodott, azonnal írtam ebbe a ’”kis magánújságba” egy dolgozatot „Benedek-Janics páros Szerbiában?” címmel. Pontosan egy nappal később indult be a hangosítás az országos médiában, mert több internetes fórum révén már túl sokan tudtak a várható fejleményekről.

     Mirko Nisovics, a Szerb Kajak-kenu Szövetség elnöke érdekes nyilatkozatot tett a sportnapilapban. Szerinte Benedek pillanatokon belül teljes jogú szerb versenyző lesz házassága révén, míg Douchev-Janics Natasa esetében ő nem tud nyilatkozni, mert „ebben az esetben sok pénzről van szó”. Ez a (sok pénz ügye) Szerb Olimpiai Bizottság, konkrétan pedig elsősorban Vlade Divac elnök hatáskörébe tartozik.

     Innen kezdve már minden egyértelmű és túlontúl világos. Az egykori NBA kosaras nyilván gőzerővel dolgozik a megfelelő anyagi kondíciók biztosításán, miközben Janics kivár és tölti jogos pihenőjét. E sorok elkövetője már az első, augusztusi hír hallatán elszomorodott, mert biztosra vette a világklasszis kajakosnő távozását. Ez a balsejtelem döntően felerősödött Benedek Szerbiába történő távozásának hírére, amit gyorsan és elsőként meg is írtam.

     Az MKKSZ tényleg nem tehet semmit. Egyet viszont mégis megtehetett volna: mellőzi azokat az utópiákat, amelyeket hivatalosan lenyilatkozott, miszerint az is előfordulhat, hogy Janics ott készül és magyar színekben versenyez, stb. Ennek az esélye nem volt több mint egy ezrelék. A második, a bolgár férj döntött, Natasa pedig hűséges feleségként követi. Ilyen egyszerű ez a történet, amely soha nem jön létre, ha az első férj nem bukja el a Natasával volt házasságot.