Ötödik olimpiámról rengeteg élményem van, amelyek majd vagy apránként törnek elő, vagy éppen örökké bennem maradnak. Egy viszont biztos: soha nem fogok panaszkodni, hogy milyen nehéz erőpróbát jelentett a brit fővárosban eltöltött három hét.

Pedig tényleg voltak kemény dolgok. A napi 4-5 órás alvások, a naponkénti 4-5-6 óra, nettó az autóbuszokon átzötykölődött idő, egy ilyen alkalommal különösen nagy pocsékolásnak tűnhet. A tévékészülékek előtt biztosan sokkal többet láthatott a hazai néző, a személyes benyomásokat viszont egészen másként éli meg az emberfia.

Örömmel láttam belső használatú grafikonjaimon, hogy sokan megtiszteltek érdeklődésükkel. Nem ritkán félezren is ellátogattak oldalaimra, ami bíztató is, meg kötelezettségekkel is jár. Ha már így adódott, hogy nőtt az érdeklődés, hát ezeket a sportbarátokat nem lenne szabad csak úgy, ukk-mukk-fukk, elveszni hagyni - gondoltam.

Az olvasók megtartása, netán a köreik szélesítése igen komoly feladat. Most – amikor elkezdtem átdolgozni, illetve kibővíteni a 2003-ban megjelent, az „Ötkarikás beszélgetések” című, a magyar olimpiai aranyérmesekről szólt könyvemet - végképp bajban vagyok. Ez ugyanis önmagában is egy embert próbáló feladat, amit önként vállaltam, az összes velejárójával, a kölcsönök, hitelek és részletfizetések sorával, az eladási és a raktározási gondokkal együtt.

A Kedves Olvasókat viszont mindez nem feltétlenül érdekli. Számukra csak addig érdekes a jochapress.blog.hu, ameddig annak hasábjain találnak érdekes olvasnivalókat.

Ezért is határoztam el, hogy a készülő könyvből egy-egy rövid idézetet közzéteszek abban a reményben, hogy egy ilyen előzetes-sorozat érdekes is lehet, s reményeim szerint fokozza a könyv iránti érdeklődést is. Annyit elmondhatok, hogy mostanra 1.100 fölé emelkedett a megrendelt példányok száma – a könyv boltokban nem lesz kapható. Akit érdekel az új kiadás, a geosport@t-online.hu email címen rendelheti azt meg.

Most pedig egy olyan, nagyon régen eltávozott sportemberrel folytatott beszélgetésemből olvashatnak egy részletet, aki még az 1908-as olimpián, ugyancsak Londonban vett részt. Payr Hugóval 1972-ben, szinte még gyerekfejjel találkozhattam – számomra nagyon érdekes volt a régmúlt időkbe visszakanyarodni az akkor 84 éves, birkózásban és evezésben is kiváló eredményeket elért sportember segítségével, aki Londonban két súlycsoportban is szőnyegre léphetett...

Jó szórakozást kíván: Jocha Károly

„- Az érettségi után egyre nagyobb szerepet kapott életemben a sport. Kétlaki voltam, azaz télen birkóztam, nyáron pedig eveztem. Természetesen ezt is versenyszerűen csináltam. Olyannyira, hogy április elejétől szeptember végéig nem is birkóztam, csak eveztem.

- 1908-ban az április elsején megtartott Budapest bajnokságon 75 perces küzdelemben sikerült legyőznöm Weisz Richárdot, a későbbi nehézsúlyú olimpiai bajnokot. Mivel tudtam – és el is ismertem --, hogy „Richi” jobb nálam, különösen örültem annak, hogy sikerült legyőznöm.

- Felkészülésem a londoni útra meglehetősen egyéni volt. Teljesen az evezés töltötte ki az időmet. Az előző évek során nyolcasban, majd négyesben indultam, de én is beleestem az evezősök hibájába. Én is azt hittem, hogy csak én húzok, a többiek lazsálnak. Ezért áttértem a szkiffre. Az olimpia évében már mindig egyesben indultam. Különösen emlékezetes volt számomra a bécsi regatta, amelyet 1908-ban Ferenc József császár uralkodásának hatvanadik évfordulója tiszteletére rendeztek. Az akkori idők Európa-szerte első számú sportlapja, a naponként megjelenő Allgemeine Sportzeitung volt, amelynek jellegzetessége, hogy a lóverseny volt a fő témája. Mivel a regattán három futamot kellett eveznem, s ez kiugró teljesítménynek számított, hát személyesen a főszerkesztő kommentálta produkciómat. „Hihetetlen az emberi szívósság és erőfeszítés” – írta többek között. Egy hét múlva következett a magyar bajnokság. Természetesen kikaptam Weisz Richárdtól…”