Tarolnak a magyar kajakosok Etonban, a nyári olimpiai játékok egyik, London belvárosától bizony jókora buszozgatással elérhető helyszínén. Ma, csütörtökön Kozák Danuta révén egy aranyéremmel gazdagodott a kajakosok gyűjteménye, s ráadásként két ezüstérmet is elkönyvelhettünk, a Kovács Katalin – Janics Natasa duó, illetve a férfi kajak négyes (Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifay Tamás, Paumann Dániel) jóvoltából.

Mivel Fábián Lászlóné Rozsnyói Katalin mindhárom, ma érmes magyar egység valamennyi tagjának volt edzője (Kovács Katalin tizenhárom évig készült az ő irányításával!), ezért tőle kértem exkluzív interjút. Az abszolút legeredményesebb magyar kajakos edző már csomagolt, mivel még ma este otthon is lesz, Budapesten. A legnagyobb meglepetés, a férfi kajak négyesek 1000 méteres távján szerzett ezüstérem okán a férfiakról kérdeztem Fábiánnét.

• Ezek a fiúk 2010 őszén ott álltak edző nélkül, az MTK szakosztályában. Megsajnáltam őket, mert nagy valószínűséggel eltűntek volna a süllyesztőben. Hetet vállaltam el, hogy foglalkozom velük. Mondhatom, szerény erőállapotban voltak, először csak női kezdéseket tudtam nekik vezetni.

• Ahhoz képest elég jól sikerült „összerántania” őket, hiszen a 2011-es, szegedi világbajnokságon (igaz, nem olimpiai távon, K-2 500 méteren) a Tóth Dávid - Kulifay Tamás kettős mégis csak világbajnok lett.

• Tudtam, hogy először ötszázon kell jól menniük, az ezerre ráérnek készülni, a kvóta megszerzését pedig rábíztuk másra. Így is történt, majd a válogatók alapján az én négyesem indulhatott itt, az olimpián.

• Korábban gyakran megvádolták azzal, hogy egy klubbeli versenyzőkből állít össze négyeseket.

• Hogy ezt a vádat kikerüljem, elhatároztam, hogy három MTK-s mellé mindenképpen beépítek egy más klubbeli versenyzőt. Voltak ugyan jelöltjeim, de Kammerer Zoli áthúzta a számításaimat.

• Az ő érkezése az utolsó előtti pillanatban történt. Hogy is volt ez tulajdonképpen?

• Zoli a második válogatón odasomfordált hozzám és tanuk előtt megkérdezte: szeretne néhány edzésre hozzám jönni. Amikor megkérdeztem, mennyi az a néhány, azt felelte: az olimpiáig. Elfogadtam a kihívását azzal a feltétellel, hogy nálam nincs mellébeszélés, hétfőn délután ötkor találkozunk.

• Mint tudjuk, „Kamera” ott volt és végig is csinálta a programot. Milyen benyomásokat szerzett róla ez idő alatt?

• Pontosan azt hozta, amit vártam tőle. Ő mindig elől akart lenni, a többiek pedig mindig őt akarták megverni. Így mindenki jól járt...

• A zágrábi Eb-n ugyanez az egység ötödik lett. Ebből az eredményből mit vont le?

• Annyit, hogy a csapatom csak 750 méterig volt versenyben, az utolsó kétszázötvenet már nem bírta. Megmondtam nekik, hogy ezt nem fogadom el, ez így kevés és még keményebb tempót diktáltam. Addig hajtottam őket, amíg a Zágrábban előttük végzettek utolsó kétszázötvenes ideinél nem tudtak jobbat. Ha megkérdezték, mikor pihenünk, azt mondtam nekik, majd a temetőben...Amikor azután eljutottak a várt szintre, onnan kezdve kezdtem nekik apránként pihenőket is adni. Évközben ugyanis ők szombaton is mindig gőzerővel edzettek. Így tudtam megtenni, hogy az utolsó két hétben kicsit lazítottam, így a verseny idejére elég pihentek lettek.

• Végül is elégedett?

• Igen, mert az ausztrálokat láttam Szolnokon és ők még előbbre vannak. De azt is megmondtam nekik, ha így dolgoznak tovább, négy év múlva övék lehet az aranyérem.

-